Megtörtént az első... Az első, hivatalos, Orion hívójellel történő repülés, ráadásul IFR, ráadásul csoportosan, ráadásul idegen terepen, ráadásul igencsak alig ismert géppel...

ORI019 tényleg aktív pilótaként megkezte pályafutását az Orion Virtuális Légitársaságnál. Ráadásul, nem is nyitott rosszul ;) Bár az elején bírkózott a differenciált fékrendszerrel (elfelejtettem, hogy ez a típus - Beechcraft 18-as - így forgolódik a földön), a felszállás, a repülés egész jól ment, végül -489-es touch down rate-el (ez 5% amortizációt jelent szegény gépem számára a légitársaság hivatalos rendje szerint) egész simán földet ért...

Hjaaaaaaaaaaaj, még dübörög az adrenalin, még pörögnek az élmények... Izgultam, na... Részben azért, mert nem nagyon szoktam még csapatban repülni, illetve, a most jelenlévők közül igazából még nem repültem talán együtt senkivel. Izgultam azért is, mert a gép, amit választottam, számomra még új szerzemény, és izgultam, mert még igencsak tapasztalatlan vagyok, valamint még rettentően hiányos a tudásom. De gyakorolni kell - és ez most tökéletes gyakorlás volt... Bár borzasztóan elfáradtam...

Kezdek viszont rájönni pár dologra, ezzel a VOR navigációval kapcsolatban. DE! Nem igazán maradt időm indulás előtt átnézni a térképet, szóval, kissé vaktában vágtam bele a buliba. (Ha még irányítás is lett volna, az lett volna igazán a fejjel a falnak típusú mély vízben mártózás...)

Hatalmas élmény volt, gyönyörű tájon, nagyszerű, segítőkész csapatban repülni. Új-Zéland mesés táj... Megszerettem. Valószínűleg elő fogok fordulni még errefelé.

A célreptér.... Háááááááááááááááááát... Határozottan érdekes volt. Egy hosszúkás tó egyik végén, igazából a sziklafal tetején kezdődött a pálya... Ha a másik irányból jöttünk volna, és esetleg elvétjük, két eset lehetséges.. a) meglepődni, és belepottyanni a tóba (szép kis zuhanás lenne), b) full gáz, és felhúzni a gépet, lehet újra kezdeni a leszállást...

Most, ahogy érkeztem, valahogy nem egészen éreztem úgy, hogy elsőre meglesz... Valahogy nem úgy láttam, ahogy szerettem volna, a pályát, a környéket... Javasolták, hogy ha úgy érzem, nyugodtan lehet átstartolás is... Végül, kissé ferdén ugyan, de a korábban már említett, -489-es TD rátával letettem a gépet............

Ejj, de jó buli ez a repülés. Csak még rengeteg energiámat felemészti :) Nem baj, majd belejövök!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.