V.E.S.P.A. - Very Special Agency, azaz Nagyon Különleges Ügyosztály.

A HUE-beli tagságom azzal is jár, hogy kis sasként illik bizonyos küldetéseket teljesítenem :) Tényleges díj, vagy elismerés nem jár érte, a szórakozás a lényeg, de mégis...

A V.E.S.P.A. éppen ilyen fajta, 10 "lépcsőből álló" küldetés-sorozat, amelynek első akadályát sikerült ma teljesítenem, és ez a siker felettébb jól eső :)

Az első küldetés lényege a következő:

„Hol van „Géza bácsi” ? „

 

Sóteleki Géza vagy ismertebb nevén „Géza bácsi”, közismert figura a magyar alvilágban. Szinte egész Kelet-Magyarország a felségterülete; legyen az drog, fegyver, prostitúció vagy valuta üzérkedés…

 

A határőrség legfrissebb információja alapján, legutóbb valahol az ukrán határ mentén látták, egy tanyán, elrejtőzve, több melléképületben valószínűleg vadkender ültetvénye van ott.

Egy ügynöknek sikerült is egy fényképet készítenie és tovább küldenie, mielőtt nyoma veszett.

 

A feladat - főleg ilyen kevésbé gyakorlott pilótának/felderítőnek, mint jómagam - nem is olyan könnyű, ugyanis a "valahol az ukrán határ mentén" lévő célobjektum nem kis területen helyezkedhet el bárhol. Elsőre úgy gondoltam, hogy jó ég, ki a fene tud átvizsgálni ekkora területet? Hogy fogom megtalálni? Milyen magasan/alacsonyan repüljek? Egyáltalán MIVEL repüljek? Mivel azonban beléptem a Sasokhoz, nem futamodhattam meg e - mások által viszonylag könnyen teljesíthető - feladat elől. Többször nekifutottam (nekirepültem?) már a témának, és eddig nem igazán jártam sikerrel. Talán nem voltam túl kitartó, talán nem voltam elég szemfüles, vagy talán nem jó irányba indultam eddig (vagy az összes felsorolt opció együttesen), mégsem adtam fel. Úgy gondoltam, nem hajt a tatár, "feletteseim" sem riogattak lefokozással, ha nem teljesítem a küldetést, így nem görcsöltem a témán. "Majd megtalálom, hisz másnak is sikerült" alapon fogtam neki eddig minden alkalommal - így ma is. Mára egy Sikorsky S-76 típusú helikoptert választottam szállítójárműként. Rég repültem már ezzel a helivel, de gyorsan ráéreztem. (Jó, néha kifejezetten bénáztam vele, de úgyse látta senki ;) )

Debrecenből indultam útnak, kezdeti figyelmetlenségemnek köszönhetően először nyugatnak, ám rápillantva a GPS-re, még viszonylag gyorsan korrigáltam a hibát. Nem is találtam volna meg végképp a célobjektumot, ha eleve rossz irányba repülök :D

Miután "belőttem" egy irányt, tartva azt, igyekeztem minél részletesebben megfigyelni az alattam elvonuló tájat. Helikopterrel repültem, így viszonylag lassan is könnyű volt repülni, egyszerűbb volt megnézni a gyanúsabb tájékot. Érzékelésem szerint több órányi repülés után azonban - őszintén szólva - megdobbant a szívem. Irányt változtattam, és a gyanús földi kép irányába, fokozatosan csökkentve a magasságot, magamban imádkoztam... Igen, drukkoltam, hogy végre megtaláljam a célt, és ahogy egyre közelebb értem, úgy kezdtem egyre biztosabb lenni abban, hogy megtaláltam a felderítő fotóján látható épület-együttest. De, hogy száz százalékosan biztos legyek benne, meg kellett kerülnöm. A manőver után egy kemény, mégis laza "YESSSSSSSSSSSSSSSSS" tört elő belőlem... Gyorsan le is fotóztam, feljegyeztem a célobjektum koordinátáit, majd a Debreceni bázis felé vettem az irányt. Érdekes módon, visszafelé az út lényegesen rövidebb volt. Leszálltam, lezártam a gépet, és az irodába siettem, hogy megírjam a jelentést a vezérkarnak :) Íme, a bizonyító fotó:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.