Amióta elmondhatom, több közöm van a repüléshez, mint az elmúlt több mint 30 évben összességében, máshogy nézek fel az égre... Mindig is vonzott a kékség, de leginkább csak a felhőkben gyönyörködtem, vagy bámultam a szivárványt, a felhők közül előbújó nap sugarait. A repülőkre felnézve, mindig az jutott eszembe, hogy még soha nem ültem repülőn... Azonban, egy éve lassan, mióta IVAO-tag vagyok, és mióta van repülő-szimulátorom, radar-programom, és amióta olyan helyen jártam Ferihegyen, ahol átlag ember BUSSZAL nem igazán, másnak látom az eget is.

Már kezdem meglátni a különbséget gép és gép között... Már van egy-két típus, amit biztosan felismerek... Már azt találgatom, milyen magasságban repül... Már azt is tudom, hogy ha így, vagy úgy megy el egy gép a házunk felett, akkor melyik pálya az aktív...

Rengeteget tanultam az elmúlt közel egy év alatt. Az égre nézve már nem csak felhőket, napot, szivárványt, kondenzcsíkot látok... Az égre nézve már egy más világ tekint rám vissza... Egy különleges világ, amely befogadott, tanít, utat mutat, érdekel, hagyja, hogy felfedezhessem - a saját, néha kicsit döcögős - tempómban.

Talán kissé meglepődsz, kedves Olvasó, hogy most ennyire "csöpögős", másfajta bejegyzést találsz tőlem, de most ez az, ami kikívánkozik belőlem... Akárhogy is, de részemmé vált a repülés, részemmé vált az irányítás (még akkor is, ha mostanság ezt a "hobbit" nem gyakorlom). Céljaim, terveim lettek. Amiket szeretnék elérni. Még akkor is, ha "csak" virtuális légtérben közlekedőket irányítok, vagy magam is a virtuális légtérben repülök. Szeretném jól, jobban csinálni, és szeretnék felkészülten nekiállni a következő körnek, legyen az a toronyban ülés, vagy a pilótafülkéből a tájra kitekintés...

Van még egy dolog, aminek részese lehetek (és kicsit bosszant, hogy nincs úgy időm, lehetőségem rá, ahogy szeretném), de erről még nem beszélhetek... De az is a repülésről szól...

Repülés.... Egy szó, de mégis, annyi minden tartozik hozzá, annyira tág, szinte már határtalan terület, és annyi mindent kell még felfedeznem. Lelkesítő, ösztönző, különleges...

Az égre nézve ma már úgy érzem, teljesebb, tágabb a már eddig is határtalan kékség - és még annyi mindent nem tudok... ... - és még nem is repültem igazából sem... ... - és még annyi minden vár...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.