2010.07.03. 07:37
Ilyen is van
Általában meg szoktam osztani az ügyetlenkedéseim élményét is a soraimat olvasókkal - így teszek most is. Hiszem ugyanis, hogy van, aki tanul a hibáiból. Ha ugyanis megörökítem a bénázásos élményeket is, később visszaolvasva (és nem jótékonyan elfelejtve) átgondolhatom, mit csináljak másként.
Tegnap este - bár elég fáradt voltam - belevágtam egy kisebb VFR gyakorlásba, online, a hálózaton. Az egyik kedves, fiatal pilótatársammal repültem, a terv az volt, hogy Dunakesziről indulunk, csinálunk egy Touch and Go-t Hármashatárhegyen, leszállunk Budaörsön, majd a Duna vonalát követve visszatérünk Dunakeszire. A terv egyáltalán nem volt rossz, sőt! Megbeszéltük a magasságot, beállítottuk a műszereket, felszálltunk szépen, egymás után. Úgy nagyjából eddig volt minden rendben... Igaz, hogy mostanában leginkább katonai gépekkel repülök, azért a civil gépeket sem szeretném elhanyagolni, így tegnap előtt is repültünk egy VFR-t, akkor más volt a társam, és az útvonal is viszonylag egyszerűbb volt, de a géptípus, amivel repültem, ugyanaz, mint tegnap. Azonban, míg az észak-koreai Szunan (ZKPY) reptérről indulva - és küzdve az időjárási elemekkel - viszonylag teljesen simán eljutottunk Szöulba, Dél-Koreába, a saját kicsiny hazám elvileg már ismerős légterében úgy eltévedtem, mint a pinty. Ráadásul tettem mindezt GPS segítségével. Eleve ott kezdődtek a problémák, hogy bár előző este semmi problémám nem volt, tegnap egyszerűen nem éreztem a gépet. Nem tudtam egyenesben sem tartani, imbolygott, hullámzott. Aztán jött az, hogy navigáljunk, találjuk meg a repteret, teljesítsük a kitűzött feladatot - és az sem sikerült... Elfelejtettem a transzponderemet Charlie-módba kapcsolni, kint maradt a futómű... A Hármashatárhegy helyett Farkashegy környékén kötöttem ki, aztán egyszer érintőlegesen megvolt a hármashatárhegyi rész is, de nem tudtam rendesen ráfordulni a megfelelő pályairányra. Sőt, nem hogy rendesen nem sikerült, egyáltalán nem jött össze. Sebaj, akkor irány tovább Budaörs.
Jelentem, nekem Budaörs félreugrott a térképemen... Szándékosan szabotálta a célba érési erőfeszítéseimet. Pedig reméltem, hogy a hármashatárhegyi fiaskó után Budaörs egy viszonylag egyszerű landolás lesz....... És a GPS megint nem mondta, hogy "újratervezés, a következő hegygerinc után forduljon jobbra/balra", egyáltalán semmit nem mondott. Mutatott viszont kismillió jelentőpontot, amik között úgy megzavarodtam, hogy abban sem voltam biztos, hogy nagyjából arra megyek, amerre szeretnék.
Megelégelve a szerencsétlenkedést, eldöntöttem, hogy kész, akkor ott, és most úgy leszállok, hogy csak na! Bár kedves társaságom kérlelt, hogy jussak már el Budaörsre, feladtam, és letettem a gépet valahol a szántásban....... A bénázás azonban folytatódott, mert megfeledkeztem arról, hogy már kieresztettem a futóműveket, nem néztem a visszajelzést, és tulajdonképpen vissza is húztam a gép kerekeit... Nem is értettem, miért tiltakozik a talajon (hason) történő haladás ellen...
Kis szuszogás után megegyeztünk, hogy akkor irány Tököl, és majd ott találkozunk. Elszántam magam, és úgy gondoltam, onnan, ahol épp vagyok, a tököli reptér már nem ügy. Hát... Csak kicsit taroltam le a hangárokat, fákat, és még a jó ég tudja, mi mindent, közben csendben hálát adtam az égnek, hogy az FS-ben sem emberélet, sem igazából épület-repülőgép-fa nem sérül... De eljutottam Tökölre... Itt azonban végképp eldöntöttem, hogy köszönöm, de tényleg elég a nyilvános bénázásból, és nem repültem vissza Dunakeszire. Kiléptem a hálózatról.
Viszont a "nehezen tanul és könnyen felejt" elvet követve, újfent figyelmen kívül hagytam az egyre méretesebb fizikai és szellemi fáradtságomat, offline módban előszedtem a jó kis F-16-osomat, mondván, azzal legalább megy a repülés. Megy is - de nem tegnap. Illetve, a felszállás, repülés, viszonylagos stabilitás meg is volt, a leszállással sem volt gond, DE! Ha az ember lánya hozza a formáját, vagy deformáját, akkor teszi azt körülbelül géptípustól függetlenül. Jelentem, aránylag sima leszállást követően (bár kissé pálya mellé sikerült), gurulás közben úgy felborítottam a gépet, mint a parancsolat! Taxizás közben kisodródtam, és összetörtem a masinát!
Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és inkább elküldtem aludni a repülőgép-szimulátort, a joystick-ot, és mindent, ami a témához kapcsolódik... Elhatároztam azt is, hogy TÉNYLEG nem repülök, ha fáradt vagyok. Nem akarom a saját kedvemet elvenni ettől az egésztől...
Fotó egyik abszurd húzásomról sem készült - arra végképp nem maradt energiám, hogy még dokumentáljak is menet közben, így a képregény-változatot nem tudom bemutatni. Bár meglehet, legközelebb csinálok repképregényt :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2010.08.14. 20:54:12
Kayama 2010.08.15. 17:28:43
immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2010.08.15. 20:13:48
Kayama 2010.08.15. 20:32:25
immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2010.08.15. 21:09:20
Kayama 2010.08.15. 21:18:00
immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2010.08.16. 12:19:23
Kayama 2010.08.16. 12:22:47
immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2010.08.16. 21:03:45