Az agyam eldobom, komolyan! Másodszor vagy harmadszor futok neki ennek a küldetésnek, és valami mindig adódik! Kezdek bepipulni!

Lássuk szépen, sorban! Múltkor már nekifutottam (amikor először próbáltam offline) a VESPA küldetés második szakaszának, és meg is volt már három pózna, meg a titkos reptérre készültem épp leszállni, a találkozás végett - erre túlhevült a gépem, kikapcsolt... Ez volt az első... Sebaj, térképen kielemezve a célterület, koordinátákkal...

Második alkalommal szintén túlhevüléses történet miatt - bár akkor még az első póznáig sem jutottam el - törölhettem a küldetést.

Ma újfent előgurítottam a helit a hangárból, és szépen, rendesen, térképet átnézve, feladatot átismételve indultam útra. Persze, hogy túlhevült a vacak, miután túljutottam Szolnok bázisa felett... Sebaj, kis pihenőt és hűtést követően - ember lánya nem adja ám fel, pláne, mióta a sasok közé lépett - megint nekiduráltam magam! Meg a helikoptert! Megtaláltam a 2. számú póznát, lefotóztam, és útra keltem az 1. számú póznához, amikor is megbolondult a helikopter! Forogni kezdett, mint a búgócsiga, először lerakta magát a földre, majd felfelé tört - közben pörgött, pörgött... A magasságmérő ijesztő értéket, több, mint 30.000 láb magasságot mutatott, már veszélyes közelségbe került egy utasszállító repülőgép is, a vörös köd is rám tört... Végül lezuhantam Kunmadaras magasságában..........

Kész! Komolyan... De akkor is megcsinálom ezt a küldetést! Hát nehogy már! De tényleg...

És, hogy lássuk, tényleg meg is volt a célobjektum, íme a bizonyító fotó:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.