Tegnap estére Fokker-party volt betervezve - össze is jött! Tatrawings-es cimborámmal átmozgattuk Fokker 70-eseinket Kínában., jómagam egy VIP utat repültem, elvittem a vezérkart egy tárgyalásra. :) Rég repültem már a Fokkerrel. Amellett, hogy nem kedvelem a nagyobb madarakat, ez valamiért a szívemhez nőtt.

Kínában néha előfordulunk, van bőven felfedezni való. Meg hegyek. De lássuk akkor az utat. Xi'an Xianyang volt az induló repterünk, ZLXY az ICAO kódja, és Lanzhou Zhongchuan repterére érkeztünk (az ICAO kód ZLLL). A táv, amit repültünk, olyan bő 300 mérföld volt, de ezekkel a gépekkel nem tűnt soknak. (Jó, persze vadásszal még rövidebb idő alatt odaértünk volna, de most nem az volt a feladat, hanem a személyszállítás :) ).

Mivel tényleg régen repültem már a Fokkerrel, és igazából nem is sikerült úgy átnéznem a leírását, ahogy terveztem, jó pár dolog után erőteljesen kellett kutatnom az emlékeim között. A F70-nél ez több dolgot is jelentett... Nem emlékeztem, hol lehet a rádiónavigációt kezelni, állítani... Majdnem az út végére jöttem rá, hogy kell a gépet az általam megszabott irányban és magasságban (és sebességen) tartani - viszont rájöttem pár dologra magamtól. Megbeszéltük azonban VP-vel, hogy előkerítjük a téma egyik szakértőjét, VG-t, aki már első alkalommal is sokat segített nekem a gép kezelésében.

Amikor a célreptérre "érkeztem", VP már iskolakörözött, így csinált képet a még apronon álló gépemről.

Aztán felszálltam, útra keltem, mentem Peti után. Először HO adót céloztuk meg, majd azt elhagyva JIG jelzései felé folytattuk az utat. JIG után már a reptér volt a közvetlen irány (illetve annak egy másik VOR adója, aminek nem jegyeztem fel a kódját). Viszont érdekes volt, mikor a gép elérte JIG adót, ugyanis (itt jöttem rá, hogy mégse csináltam annyira rosszul a rádiónavigációs beállításokat) a gép szépen, magától fordult a következő irányra.

A célreptérhez közeledve (ami kb. 6000 méteren van, tengerszint felett) először kitértem a 300-as irányról úgy 270 fok felé, majd ráfordultam a 360 fokos pályairányra. Peti már jelezte, hogy épp leszáll, mikor a pályát meglátva, úgy éreztem, az érkező, 11000 lábas magasságom sok lesz a leszálláshoz (Petinek amúgy is még le kell tennie a gépet, és elhagyni a pályát), így a 11000 lábat fokozatosan csökkentve átrepültem a reptér felett, majd egy forgalmi kört lerepülve, már megfelelő siklópályán érkeztem a repülőtérre. A gépem automatikája szorgosan mondta, milyen közel van a pályaküszöb, és sikerült úgy időzíteni, irányítani a leszállást, hogy a Fokker tökéletesen érkezett meg a pályára.

Őszintén szólva, irtó büszke voltam magamra, mert tényleg rég repültem ekkora géppel, és lényegesen másabb tempóban reagál dolgokra, mint egy Super Hornet vagy egy helikopter.

Összességében jó volt, nagyon jó. Meg is beszéltük VP-vel, hogy gyakrabban csinálunk Fokker-partyt, és bevonjuk a buliba VG-t is :)

Mivel bő 40 mérföld távolságra repültünk egymástól, közös kép csak az érkezéskor készült. Végül a fotók ;) Először Peti lefotózta, ahogy megérkezem (bár az én futóműveim nem látszottak rendesen nála). Aztán a közös parkolás :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.