A gépeket három méretbeli kategóriába sorolják, aszerint, hogy mekkora légörvényt kelt a gép repülés közben (Wake Turbulence Category - WTC). Mindez azért fontos, hogy az irányítók az érkező gépeket kellően el tudják különíteni leszálláskor, hiszen a nagyobb gépek leszálláskor sokkal nagyobb légörvényeket keltenek, így nagyobb távolságot kell tartani közöttük, és az utánuk érkező gépek között.

A megengedett legnagyobb felszállósúly (MTOW, maximum certified take-off weight) függvényében három kategóriát különböztetnek meg:

• Light (könnyű) gépek - ezeknek az MTOW-ja kisebb, mint 7 tonna (15500 lb); ilyenek pl. a Cessna 182, Beech King Air, vagy éppen a Dove;
• Medium (közepes) gépek - ezeknek az MTOW-ja 7 tonna (15500 lb) és 136 tonna (30000 lb) között van; pl. Boeing 737, Airbus 320;
• Heavy (nehéz) gépek - ezeknek az MTOW-ja 136 tonna (30000 lb) fölötti értékű. Ha egy gép a heavy kategóriába tartozik, akkor a hívójel mellé a "heavy" szót oda kell tenni az első közleményváltáskor pilóta és irányító között. Ilyen gépek a Boeing 747, Airbus 340.

Eddig általában Light kategóriájú gépekkel repültem (ott is többnyire a látványosan kis gépeket részesítettem előnyben). Azonban egy ideje már rágják a fülem, hogy a legutóbb is kimaradt péntek esti repülések kapcsán már Medium géppel kellene repülnöm. Nem nagyon rajongtam az ötletért, őszintén szólva, mert még elég sok dolgot kell(ene) megtanulnom kisgépes viszonylatban is, de javasoltak egy géptípust, amit megnéztem. Ez a típus a BAC One-Eleven. Medium kategóriás, mivel az MTOW-ja 18000 lb.

Íme, egy kép a szépségről, mert ez egy szép gép. És, hogy honnan próbálom megtanulni kezelni? Hát INNEN.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.