IVAO-s létem egyik legnagyobb élményét szeretném megosztani veletek, alig pár órája történt.
Approach voltam, Transavia 276 Amsterdam-ból tartott Ferihegyre, többen is jöttek, TRA lett az első a végsőn. Épp a második érkezőt, KLM-et adtam át toronynak amikor TRA276 visszajött go-around-dal. Rövid-, majd hosszúfal következett, ám a 130-as heading kiadása után jelezte, hogy szeretne holdingolni TPS felett, van egy kis problémája az orrfutójával. Holding közben jelentettem neki, hogy van elég látótáv egy Low Approach-hoz, ha nem tudja kideríteni a futómű állapotát, meg tudjuk a toronyból nézni egy alacsonyáthúzásnál. Mondta, hogy jó még kér egy kis időt, hátha meg lesz a "three greens". Kb. 3 perc múlva visszahívott, hogy nincs más megoldás, low approach-ot kér. Jó hosszú final-t hagytam neki, közelítés közben megegyeztünk a magasságban. Az 1800 m-es látótáv miatt nem akart túl alacsonyra menni, viszont a megfigyeléshez mégis erre volt szükség, 600-700 lábat ajánlottam neki, de kértem, hogy mindenképp 1000 alatt legyen, 800 feet-et választott végül.
Nagy nehezen sikerült elintézni a vizuális kontaktust; a dolgot nehezítette, hogy torony is és én is IvAi nélkül, szimpla konnekttel voltunk bent. Áthúzás után meg is kaptam az infót: az orrfutó kint van, az viszont kérdéses, hogy mennyire van rögzítve. Jelentettem a pilótának, nyugtázta, kérte hogy készüljünk fel kényszerleszálláshoz. Hosszúfalon kérte, hogy jelentsem a legfrissebb időjárás adatokat, felolvastam a METAR-t. Ő pedig tudatta velem, hogy 172 lélek és 45 percnyi üzemanyag van a gépen (B737-800), a futómű-visszajelző fény hibájára gyanakszik. Amikor készen állt megadtam a közelítési engedélyt, ismét hosszú final-t kapott. Sikeres, biztonságos leszállás következett, senki sem sérült meg.
A végsőn chat-ben többször is megköszönte a segítségem.
Nagyjából ugyanaz volt a menetrend, mint a valós őszi Wizzair esetnél, egy kicsit kedvezőtlenebb időjárással.
Azt kell mondanom, hogy ilyet én még sohasem tapasztaltam IVAO-n, ilyen realizmust és komolyságot... Talán a legnagyobb élményem volt. Találkoztam már sok géppel, sok kényszerhelyzettel, vészhelyzettel is, vizsgákon kötelező. De eddig nagyjából 2 dolog történt ilyen esetén: elsőbbség/elkülönítés biztosítása; toronnyal való koordináció, pályatisztítás/lezárás.
De ez valami más volt, egészen más érzés. Egy szimulátorban minden további nélkül le tud szállni az ember akármilyen kényszer esetén, ha siet, éhes, álmos, vagy csak unja egyszerűen leteszi a gépet, vagy még azt sem. Sőt egy külső nézet is alapértelmezett ilyenkor, abból bizony kiderül hogy kint van-e a futó vagy sem. De ahhoz mekkora elhivatottság kell, hogy ilyenkor ne nézze meg... Nem gyullad ki a 3. lámpa a műszerfalon, megszakítja a leszállást, fél órás hibaelhárításba kezd, de nem nézi meg kívülről a gépet, egy olyan látószögből ami a valóságban nem elérhető a egy pilóta számára. Végigcsinálja az egész műveletet, a helyzet súlyosságát felismerve és szimulálva, majd a végén hálásan és nyugodtan elköszön és átmegy toronyhoz...
Később még sok-sok elismerő és köszönő szót írt, a mondat vége így nézett ki: "as real as it gets
"Én is megköszöntem az egészet, nagy hálát éreztem, megszerezte a legjobb IVAO-n töltött órámat.
Később kiderült, hogy TRA276 pilótája nem más volt, mint Gary Hubbard, az ír divízió vezetője.
Köszönöm Lengyel Dani toronyban nyújtott segítségét, Emerald 001-nak, hogy megfigyelte az orrfutót és nem utolsó sorban Zsuzsi egész estés frekvencián való jelenlétét és szórakoztatását.
Üdv: Egri Dani
