Péntek este a sasok megszállták Kecskemétet :) Tartottunk egy kis elő-repülőnapot :) Összejöttünk öten - és ahányan voltunk, annyiféle géptípussal érkeztünk :) Kétféle tervünk volt - az egyik egy útvonal-repülés, a másik egy célirányos gyakorlás a kötelékezésre, elfogásra (készülés az eventre)... Körülbelül minimális gondolkodás után a célirányos elfogós gyakorlás mellett döntöttünk, és két csapatra osztódtunk. Szpidi (001), Tibor (45) és jómagam (51) voltunk a "debreceni MIG-team", Gábor (08) és Ákos (10) a "kecskeméti Grippen-csapat". Bár öten ötféle géppel voltunk, mégis igyekeztünk egységesnek látszani - ez a szimulátorozás előnye, hogy másnak látszódhatsz, mint aki/ami vagy...

Szpidi vezetésével el is indultunk, először pályairányon emelkedtünk kb. 4000 lábig, majd  egy jobbos, 240-es kitérő után a 060-as headinget tartva  repültünk Debrecen felé... Közben igyekeztünk együtt maradni, látni egymást, nem elszakadni - ami nem mindig sikerült, de igyekeztünk. Miután eltávolodott a triónk a kecskeméti bázistól, a másik csapat is levegőbe emelkedett. Ez alatt mi tovább repültünk a megadott irányban. Egy idő után aztán Szpidi úgy döntött, nézzük meg, mit csinál a másik két sas, és visszafordultunk Kecskemét felé. Egy idő után a radaron fel is fedeztük "az ellenséges gépeket", akik minket igyekeztek megtalálni. Úgy gondolom, ők előbb fedeztek fel bennünket, ugyanis magam részéről még erőteljesen lefoglalt az alapfeladat teljesítése (együtt repülés, irány-magasság-vizuális kapcsolat megtartása), de összességében úgy gondolom, ráéreztem, miről is szólt ez a gyakorlás.

Bár egyik társunk kapcsolódási problémákkal küzdött, ez mégsem vette el a kedvünket a fogócskázástól. Aztán visszatértünk Kecskemétre, a fő bázisra. Tibor - üzemanyagfogyás miatt - viszonylag gyorsan le is szállt, Szpidivel viszont még köröztünk, alacsony áthúzást csináltunk a másik két gép felügyelete mellett :) Újfent rájöttem, hogy bőven van még mit tanulnom-gyakorolnom a repüléssel kapcsolatban. Az is biztos, hogy az én low pass-om messze nem olyan alacsony és veszélyes, mint amit egyes (kissé őrült?) videókban látni egyes (kissé? őrült) pilótáktól. Majd megtanulom :)

Összességében körülbelül két órát töltöttünk így együtt, ami igazából fel sem tűnt. Viszont érdekes, mozgalmas, élvezetes, és leginkább tanulságos két óra volt számomra :) Még mindig nagyon újnak érzem a közeget, amiben most repülök, hiszen magával, a repüléssel ÁLTALÁBAN sem olyan régi a kapcsolatom, és a katonai repülés még annál is különlegesebb, speciális - ezzel pedig tényleg még csak egy-két hónapja ismerkedem. Ettől függetlenül egyre kevésbé félek a "tömeges repüléstől", egyre jobban megszokom, hogy mások is látják, mit csinálok - és egyre kevésbé izgulok. A tapasztalat, a rutin, a segítő-bátorító megjegyzések mind-mind arra ösztönöznek, hogy csináljam, csináljam és csináljam :) Ráadásul, ezekben a gépekben - furcsa ezt így megfogalmazni egy virtuális világban - kényelmesen érzem magam...

Érdekes volt figyelni egymásra... Érdekes volt csapatként működni (még úgy is, hogy legfőbb feladatunk az együttmaradás volt)... Érdekes volt úgy figyelni a radart, hogy "ellenséget" várunk... Érdekes, és nagyszerű élmény volt. Nagyon remélem, hogy a fiúk csináltak sok-sok képet, mert erre még nem igazán volt érkezésem :) Nagyon remélem azt is, hogy gyakrabban tudunk ilyen közös repüléseket csinálni, mert nagyon élveztem :) Köszi, srácok! Köszi, SASOK! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.