Szerda estére újabb utat terveztünk VP-vel és a Fokkerekkel. A helyszín - ahogy már az előző bejegyzésben utaltam rá - megint Alaszkában volt, az érdekes ICAO-kódú Sitka reptérről indultunk (teljes nevén Sitka Rocky Gutierrez Airport, ICAO kódja: PASI), a nálunk már szokásosnak mondható pocsék időjárásban :) Szakadó eső, és változó, 8-25 csomó közötti széllökések tették érdekesebbé az indulásunkat. Viszont a környék (szép időben) nagyon szép! Érdemes kedvezőbb időjárási körülmények között is arrafelé járni :)

A felszállás után LVD vor adót vettük célba (116.5), ami a reptértől jó 90 mérföld távolságban volt. Kicsit szégyellem, de igazából MOST értettem meg a VOR to VOR műszeres repülés lényegét, miszerint mit és hogy kell látni a műszereken, és hogyan kell követni, befogni az irányt... Hiába na, vannak területek, ahol kicsit nehézkesebb a felfogásom... Sajnálom :S

Nos, miután elértük LVD-t, átkapcsoltam ANN adó frekvenciájára (117.1), és kicsit módosítottam az útvonalat a műszer szerint. Közben beszélgettünk Petivel, és néha lehetőségem adódott fotózni is, hisz nagyon szép a táj. Újabb közel 90 mérföldes szakasz következett. Szépen, nyugodtan vezettem a masinát, közben nézelődtem, csodáltam a gépből látható felhőket és az alattunk elhaladó alaszkai domborzatot. Amikor elértük ANN-t, az utolsó, YZP adót kellett behangolni (114.1), ami már a reptérnél lévő adó volt, és bár ez volt a leghosszabb szakasz, több, mint 110 mérföldnyi távolságával, ez már azt jelentette, közel a cél :)

Ezt láttam a pilótafülkéből - és ezt láttam volna, ha mögöttem jövök ;)

Peti menet közben elém került a gépével - megint kicsit szerencsétlenkedtem néha, hol túl gyorsan, hol túl lassan mentem, attól függően, mennyire figyeltem oda :D Azonban ez azért volt jó (nekem), mert rutinos társam már előre tudta, hogy érdemes leszállni, milyen irányból, milyen viszonyok között.

Azonban az iránymutatásnak köszönhetően, amit VP adott, sikerült megfelelő irányból, megfelelő módon megközelítenem a kanadai, CYZP kódú Sandspit Reptér 30-as pályáját. Tökéletesre sikerült a landolás. Peti is megörökítette, és én is :) Íme a "bizonyító erejű fotók" :D

Összességében jó út volt, kellemes. Tetszett - bár a kezdeti időjárással annyira nem szimpatizáltam :D De átlalában, ha Petivel "édeskettesben" repülünk, valami ilyet az esetek 98%-ában kifogunk :D

Végül egy záró kép erről a nagyszerű útról:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.