Az utóbbi időben (hála az internet által nyújtott lehetőségeknek) érdekesebbnél érdekesebb olvasni valókba botlottam. Az olvasni valót valaki leírta, megalkotta, ezáltal az alkotás révén megállapíthatom, érdekesebbnél érdekesebb emberekre találtam...

Ahogy olvasom mindazt, ami foglalkoztatja, érdekli vagy épp nyomasztja őket (ezáltal végiggondolom saját dolgaimat), eltűnődöm... Hogy min is? Lássuk csak... Van, akivel repülnék (esetleg zenélnék?) együtt, van, akivel fotózni lenne jó együtt... Van, akit "csak" hallgatnék - de mind, mind különös, egyedi, időnként kicsit szürreális - mindegyikük más és más... És bár csak rövid ideje vagyok velük kapcsolatban, máris ott motoszkál a "régóta, fél szavakból is..." jelleg - pedig még igazából semmit se tudunk egymásról...

Az IVAO-s társaságból is van pár olyan ember, akire villámgyorsan rá tudtam hangolódni, és bizony, akad olyan is, akit kerülök - biztos vannak így velem is. Ez, úgy vélem, teljesen természetes dolog. Azonban azt is gondolom, hogy bár van, aki nem kedveli eme felgyorsult, digitalizált, másfajta világot, ennek is megvan a maga szépsége, különössége... Ennek a világnak is megvan a maga varázsa...

Lehet, hogy kicsit arctalanabb, személytelenebb - mégis, mikor fellépek a hálózatra, és beülök a virtuális repülőgépbe, együtt repülni egyik-másik kedves baráttal (akik közül többel már személyes találkozáson is túl vagyunk), úgy hiszem, hálás lehetek ennek a digitális világnak.

Közös téma mindig akad... Valakivel, valahol... Nekem tetszik (egy bizonyos szintig) ez a világ :)

Ráadásul ma még virtuális virágot is kaptam, íme: -----{---@ El sem hervad :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.