Estére eléggé elfáradtam a napi mindenfélékkel, és úgy döntöttem, lefekvés előtt még szokom Ferihegyet, az új sceneryt. Kicsit szaggat, kicsit döcög, de egész szép - és fent vannak rajta a szükséges változások, amik az AGP projekthez kellenek.

Offline módban repültem - meg kell szokni, gyakorolni kell ezt a repülést... Talajérintéses átstartos iskolakört repültem. Egész jónak éreztem - bár az első körnél a végső egyenesre fordulás az alapfalról kicsit kunkori lett, meg kicsit alacsonyra vettem a siklópályát, de a touch and go-ra jó volt. Futómű érintette a talajt, gáz, és emelkedés újra. Aztán a következő kör már sokkal szabályosabb lett. Jobban sikerült időzíteni. Tökéletesen sikerült ráfordulni a végsőre, a PAPI lámpák megfelelő szögű siklást mutattak, minden kerek volt :) Sima földet éréssel zártam. DE! Hogy mégse legyen teljesen rózsaszínű a köd, elnéztem a gurulóutat... Vissza kellett fordulnom a pályán. Fogalmam sincs, ilyet lehet-e a valóságban, de szerintem nem. Mindegy, majd utána nézek... Aztán már az Apronon is kóvályogtam kicsit, kerülgettem a géppel a bólyákat :D De összességében egész jó lett az iskolakör.

Jó dolog az iránytű a gépben :) Sokat segít a 90 fokoknál ;)

Beech58-al repültem most, nem Cessna-val és nem is nagyobb géppel. Ez a kis Beech egészen kézre áll... Kedvelem :)

S hogy egy kis kép is legyen a büszkeségemről, mármint az iskolakörről, íme:

Tudom, hogy a tapasztaltaknak nem nagy szám ez, meg biztosan lehet ebben is hibát találni, de nekem mégis nagy dolog... :) Viszont az jutott még eszembe, hogy mindenképp felrakom ide egy nyári repülésem emlékeit :) Santorini szigetére ruccantam ki egy hidroplánnal, és nagyon jópofára sikerült... Pár szép képpel megörökítettem :)

Tegnap este (két napos ügyetlenkedés után) végre felkerült a gépre az új Ferihegy-scenery. Tehát, a mostani felállás szerint a Ferihegyen valóságban kinéző állapot szerint lehet szimulálni a repülést, gurulást - meg úgy nagyjából mindent. Ennek az átépítésnek köszönhető az AGP projekt is.

Tegnap este kipróbáltam, milyen az új helyzet. Az új terminál épülete meglepett, mert pont a mellette lévő kapunál állt a gépem. Az eddig megszokotthoz képest másként néznek ki például kiírások, taxiút és egyéb jelző táblák... Viszont ért egy kis csalódás is. Ebben a sceneryben nagy hangsúlyt fektettek Budapest kinézetére is - viszont, valószínűleg a gépem paraméterei kapcsán ebből nem sok mindent élvezhettem úgy, ahogy vártam. De, talán repülni akarok, nem várost nézni ;)

Ami azt illeti, elég viccesen sikerült (talán az újdonságok miatt, vagy csak szimpla bénázás következtében) leszállnom. Finoman szólva, nem volt egy lábujjhegyes földet érés, amit csináltam, ráadásul a leszálló pályát sem sikerült úgy elhagynom, ahogy kellett/szerettem volna, így a mögöttem jövő nem tudott leszállni. Mindezt offline módban - ami még kellemetlenebb számomra... (Vagy ráfoghatom a repülőgépre, mert nem a már megszokott típussal repültem, hanem az új kedvenc HS-748-al...) Bár, jó múltkorában offline módban várakoztatott a szimulátor a váróponton hosszú percekig, hogy a köztes forgalmat is letudja...

Azt hiszem, amíg még tart az AGP projekt (még három hét), addig kellő gyakorlás mellett  talán bele tudok szokni az új szabályokba, utakba, és talán hozzá tudok járulni a magam szerény módján én is a projekt sikeréhez.

Más. Jó háromnegyed éve vagyok tagja az IVAO-nak. Úgy vélem, több (egyéb) okból szörnyen kezdőnek tekinthetem magam sok téren - és így is gondolom. Rengeteg dolgot kell még tanulnom a repüléssel kapcsolatban is, de az irányítás terén is vannak homályos foltok. Mindez mondjuk megfelelő gyakorlással (és a megfelelő emberek megkérdezésével) kiküszöbölhető. Eddig leginkább csak VFR-t repültem, tehát a látvarepülés szabályait igyekeztem minél kevesebbszer áthágni. A műszeres repülés (IFR) még elég távolinak tűnik. Emellett akad még egy-két terület, ami számomra nem egyértelmű - csak még nem kérdeztem meg az okosabbakat. Nem teljesen egyértelműek még számomra a repülőút során használt útvonalak (régen légifolyosónak hívták). Még a rádiónavigációról is bőven van mit tanulnom. A repülési eljárásokról nem is beszélve... A fedélzeti computerek programozása meg még igen távolinak tűnik - részben azért is, mert nekem jobban tetszik az a fajta repülés, amit érdemben én végzek, nem pedig a számítógépbe bepötyögött adatok alapján az automata pilóta...

Mindegy, időm talán még rengeteg van, hogy megtanuljak mindent, ami engem érdekel...

Hétfőn indult a Budapest Airport Zrt. és az IVAO közös projektje, amire korábban már utaltam. A dolog nagyjából úgy néz ki, hogy délutánonként "full staff" van a légtérben, tehát teljes irányítói lefedettség, minden pozícióban - hogy az új pozíciót tanulók is gyakorolhassanak -, illetve, lehetőség szerint minél több gép indul-érkezik-köröz Ferihegyen, kellemes kis forgalmat generálva az irányítóknak. Emellett az indulás-érkezés-körözés mellett speciális helyzetek, várakoztatás, miegymás van - hogy mindenki tanulhasson.

Az első két nap után a "régiek" nagyon lelkesek, hiszen nagyszerű élmény lehet úgy repülni, irányítani, hogy szinte él az IVAO, mert - hála Istennek (és a szervezőknek) - szép számban vannak pilóták is. Jó dolog látni a gépek jeleivel teli radarképet. Jó olvasni a fórumon a visszajelzéseket. Még az is jó dolog (mert már ilyen is van), hogy valakinek a gépe, programja nehezebben bírja a nagy forgalmat.

Jó lenne irányítani valamelyik este, de mire oda jutok, általában véget ér ez a kis gyakorlatozás. A repülési ismereteim még túlságosan hiányosak ahhoz, hogy beszálljak én is a forgalom-növelésbe. Addig meg főleg nem erőltetem a dolgot, amíg ilyen gondot okoz a repülés és a kommunikáció... Viszont a többiek jól érzik magukat :)

AGP-Projekt. Azért, ez nagyszerű dolog ám. Innentől már tényleg sokkal többről szól az IVAO (számomra legalábbis), mint egy online szimulátoros játékról... Kívánom, hogy ez a forgalom, ami második este létrejön, kitartson legalább az oktatás ideje alatt, de inkább kitartson utána is. Kívánom, hogy a pilóták, irányítók lelkesedése töretlen maradjon, és tényleg a repülés, irányítás élvezetén maradjon a hangsúly. Kívánom, hogy a Budapest Airport Zrt. "nálunk tanuló" munkatársai minél sikeresebben be tudják gyakorolni új feladataikat, és maradjanak esetleg velünk később is (az itt tapasztalt nagyszerű hangulat miatt is) :)

Nagyon remélem, hogy már eljutok végre az irányításhoz. Ahhoz a részhez, ami először magával ragadott az IVAO-n.

A légiirányítást, forgalmat "csak" megfigyelni többféle módon lehet az IVAO rendszerében. A többféle módhoz többféle program használható. Az egyik a Dolomynum, a másik az IvAE, a harmadik az IvAc. Legalábbis, amiről én tudok. Az IvAE volt az első, amin keresztül betekintést nyerhettem ebbe a világba. A többi meg már jött magától...

Akkor szerettem bele végleg a repülésbe, irányításba (főleg a légiirányításba), mikor megpillantottam a radarképet ...

Ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy én ezt MEG AKAROM TANULNI... Ugyanis az igaziak ehhez nagyon is hasonló radarképeket néznek, ilyenek alapján dolgoznak...

Ráadásul, nagy szerencsém volt, mert kezdettől fogva nagyon kedvesen, segítőkészen fogadtak. Nem féltem kérdezni sem - és ezt a szokásomat megőriztem a mai napig ;) Viszont, mindig találok valakit, aki válaszol...

A mostani, korábban már hivatkozott projekt (új pozíciók Ferihegyen és az IVAO szerepe) eléggé felvillanyozott, és valahol arra ösztönöz, hogy újra beüljek irányítani. Szeretem csinálni, bár rég irányítottam... Át kell néznem a változásokat. Lehetőség szerint folyamatosan célszerű ezt (is) csinálni, hogy az ember ne essen ki a gyakorlatból. Pláne, ha még olyan túlzottan sok gyakorlata nincs is...

Azért, ez a projekt nem akármi... Büszkének kell lenni erre a lehetőségre... Jó lenne tényleg aktív részesévé válni, hogy majd az unokáimnak mesélhessek róla ;)

... avagy Ferihegy-Sármellék. Ma délután ezt a két repteret tüntettem ki virtuális jelenlétemmel. Pontosabban szólva, Ferihegyről felszálltam, Sármelléken leszálltam. A dolog pikantériája, hogy egy általam eddig nem repült, nem ismert, az eddigieknél picit nagyobb géppel repültem. Bár, ha belegondolok, akkor ez a gép kb. akkora, mint a Dove, vagy a DH-88... Na, lényeg, hogy most repültem vele először, és - bár rengeteg dologról még fogalmam sincs a kicsikével kapcsolatban - határozottan tetszik. Hawker Siddeley HS.748 címszó alatt szerepel a szimulátor-programban.

Most, hogy kicsit rákerestem az interneten, azt tapasztaltam, hogy elég sok országban katonai gépként használják. Azt hiszem, ez igazából nem is lepett meg annyira. Bár én egy civil géppel repültem :)

Hogy is néz ki? Hát, íme pár fotó:

A második képen látható is, ahogy a kis aranyos a futóművei közé kapott valami rakétának látszó dolgot :) Ez a második kép kifejezetten egy "airforce" típus :)

Van egy fotóm a pilótafülke belsejéről is... Az pedig így néz ki:

Jó sok műszerrel van ellátva a gép, és ahogy talán ezen a fotón is látszik, ez sem egy hipermodern, legújabb típusú repülő computer. Viszont nagy kihívást jelent, és majd bőszen fogom olvasgatni a leírását. Van neki, szép, 18 oldalas kézikönyve... Viszont tényleg kellemesen repülhető típus.

Szerintem ezzel a géppel (is) gyarapodott a kedvenc-listám. De, remélem, legközelebb már az irányításról is fogok írni valamit, hisz az volt a fő "szerelmem", mióta kapcsolatban állok az IVAO-val... ;)

Belecsapok a közepébe... Kipróbáltam ma két repülőgépet. Az egyik a Chipmunk névre hallgat (és, ha elég ügyetlen vagyok, úgy ugrál, mint egy mókus), a másik pedig egy DH-88 'Comet'. Egyik sem egy hipermodern, full-automatizált modernkori csoda, ami már kávét is iszik helyettünk. Azonban, míg a Chipmunk egy kisebb, könnyen megtanulható, könnyen kezelhető kis VFR-gép, addig a Comet.... Hát, az már a földön sem volt hajlandó azt csinálni, amit szerettem volna.

Szerintem a Chipmunk-ot meg fogom tanulni rendesen kezelni. Jópofa kis gép, nincs benne túlzottan sok és bonyolult dolog, bár az eddig tapasztaltakhoz képest van benne újdonság (számomra legalábbis). Arra fordult, amerre szerettem volna, úgy is fordult, ahogy terveztem. Nem volt vele probléma, csak az a furcsa benne, hogy a földön állva nagyon mélyen van a hátsója... Bár, ez mindkét gépnél elmondható. Megmutatom...

Íme, a Chipmunk:

Ezzel szemben így néz ki a DH-88 Comet:

Talán már így, kép alapján is látszik, hogy bár "egy családból származó" két gépről van szó, mert mindkét gép "de Havilland", méretbeli különbség erősen van a gépek között. Mégis, úgy érzem, a Comet nem nyerte el igazán a tetszésemet. Meglehet, annyi lenne a dolog nyitja, hogy egyszerűen megtanulom, utána olvasok, gyakorlok vele, miegymás - de egyszerűen meglepett, hogy már a földön nem volt hajlandó arra menni, amerre én szerettem volna. Lehet, valami fék be volt húzva, vagy kallantyú, vagy egyéb kütyü volt a sztrájk oka, amit (még) nem vettem észre?

Mindegy. Azonban, nekem valahogy a kisebb gépek jönnek be igazán. Talán, mert én magam sem vagyok egy nagy darab valaki? ;) De, ki tudja, mit hoz a holnap? Lehet, egy hét, vagy hónap múlva le sem fogok akadni az Airbus-okról, vagy Boeing-ekről... Vagy megszállok pár vadászgépet ;) Ki tudhatja.... :)

Helihó! Izé, halihó! Vicces dologra szántam rá magam ma este. Beleültem (virtuálisan, természetesen) egy helikopterbe :) Gondoltam, kipróbálom, milyen helikoptert vezetni. Itt jegyzem meg csendben, igazából még a repülőgép-vezetést sem sikerült elsajátítanom, rengeteg homályos folt és megtanulásra, megértésre váró terület van ott is... Ehhez képest, a puszta lelkesedés és egy szimpatikus joystick segítségével kipróbáltam, milyen helikoptert vezetni, helivel repülni... Azt kell mondjam, az élmény határozottan érdekes volt! Miért is?

Lássuk csak... Először is, egy helikopter picurkát más módon repül, mint egy repülőgép (a miértjét és a kapcsolódó műszaki, technikai, és egyéb infókat most hagyjuk). Másodszor, repülőgépekkel kapcsolatban már van minimális tapasztalatom, és ráadásul segítettek is, hogy azt hogy kell vezetni, kezelni, ilyesmi. A helibe gondolom-formán ültem bele, kipróbálás címszó alatt. Harmadszor, mint fentebb említettem, még a repülőgép-kezelési ismereteim is igencsak csökevényesek. Tényleg hatalmas mázli, hogy itt valós emberélet nem igazán forog kockán. Bár, ha jól belegondolunk, online repülés esetén, ha hülyeséget csinálunk, pilóta-társaink, avagy a minket irányító légiirányítók még korrektül agyvérzést kaphatnak - ezáltal maradandó károsodást szenvednének...

Helikopter. Tapasztalatok: naaaaaaaaaagyon más, mint a repülő. Nehezebb, bonyolultabb... Nekem legalábbis. Ráadásul, nulla felkészültség mellett vicces is (bár szerintem ez már a rossz vicc kategória). Azt hiszem, amíg a repülőgép-vezetést el nem sajátítom megfelelően biztonságos szinten, addig nem fogok ügyetlenkedni a helikopterekkel sem. Más kérdés, hogy akivel ma repülni terveztünk, heli-leszállóhelyes (helipad) "célpontokat" adott. Ott repülő nem igazán száll le-fel... Nem baj, majd holnap átbeszélem vele a dolgokat ;)

Mára ennyi. "I believe I can fly......" ;)

A címben szerepő karakterhalmaz nem két angol szó - bár akár az is lehetne. Ez a két, szónak álcázott betűkupac két ICAO kód, két repülőtér kódja. Az első Argentínában van, Mendoza, a másik egy chilei reptér, Los Andos. Argentínából indultunk, és az Andok hegység hágóin át, hegyek között repülve, követve a völgyek által nyújtott lehetőségeket, eljutottunk Chilébe, két kedves, az IVAO-n megismert sráccal. Nagy élmény még egyelőre az is, hogy látom azokat, akikkel repülés közben beszélgetek (bár egyelőre még nehéz arra is koncentrálni, hogy nem zuhanok le, és még társalgok is)...

Nagyon szép út volt, bár magam részéről elfáradtam tisztességesen... A végére már remegett a kezem és benne a joystick... Viszont a társaság és a látvány (meg persze maga az egész repülés) óriási volt.

Szerettem volna a repülésről, az útról képeket csinálni, de valahogy arra nem igazán maradt kapacitás. Figyelni kellett nagyon, így is akadt néhány izgalmas pillanat :) Viszont a leszállás a célnál simán ment :)

INNEN (Mendosa) indultunk, és IDE (Los Andos) érkeztünk meg egy jó órás repülés után. Kis repülőgépekkel mentünk, én a magam részéről egy Beech 58-assal repültem.

Megérkezés után így néztünk ki :)

Hatalmas élmény volt, ahogy a völgyek vonulatát követve, a hegyek között repültünk, és egyszer csak megérkeztünk Chilébe... Lehet, legközelebb innen indulunk tovább :) Ha így lesz, és azon az úton is jelen tudok lenni, feltétlenül beszámolok róla :)

Nos, újfent az IVAO a fő témám. Egy olyan hely, ahol szinte minden nap, minden alkalommal tanulok valami újat. Természetesen a repülés, illetve a légiirányítás területén. DE! Nem csak én! Mire is gondolok itt? Többek között azokra, akik - velem együtt - újoncnak tartják magukat a rendszerben, akiket - velem együtt, vagy nálam sokkal jobban is - érdekel ez az egész, továbbá azokra is, akik a való életben, hivatásszerűen foglalkoznak repüléssel, légi irányítással.

Igen, most lehet nagyot nézni, lehet hitetlenkedni "de hisz ez csak egy játék!" felkiáltással... Ami valahol jogos is - lenne. De, újfent kiderült számomra, hogy nem csak én veszem komolyan, és nem csak nekem nem tűnik ez a történet egy szimpla játéknak.

Átépítik Ferihegyen a 2. terminált. Most had ne próbáljam (nem is készültem fel rá) elmagyarázni, mi változik. Azért megpróbálom... Röviden, a földi irányítási feladatok "gazdát váltanak", új feladatkörök, új feladatok jönnek létre. Erre az újításra 20 embert képeznek ki az illetékesek. És hogy hogyan is kapcsolódik össze ez az átépítés Ferihegyen, meg az IVAO? És miért is írok én erről? Lássuk...

Az IVAO - ahogy már említettem korábban - számomra nem játék. Most kiderül, hogy nem csak számomra nem az, hanem meglehetősen komoly szerepe van a való életben is. Az IVAO magyar divíziójában vannak valós pilóták is, olyan emberek is, akik ténylegesen Ferihegyen dolgoznak. Az egyik ilyen ember közbenjárásának köszönhetően, az IVAO segít kiképezni az új feladatkört betölteni kívánó embereket, a hálózat segítségével gyakorolhatják be az új irányítási, gurítási és egyéb gyakorlati tennivalókat, úgy, hogy a hálózaton jelen lévő irányítók és pilóták valósághű helyzeteket, forgalmat generálnak az oktatás ideje alatt - pont ugyanúgy, mint általában bármikor. Repülnek, irányítanak - és közben maguk is tanulnak, nem csak a kiképzésben részt vevő, Ferihegyen szolgálatot teljesítő emberek.

Mindehhez elég komoly leírások, oktatási anyagok, kézikönyvek nyújtanak segítséget. Szóval komolyan van véve a dolog (jó magyar nyelvünk sírhat eme fogalmazás miatt).

Erről jut eszembe... Rég irányítottam... Még valamikor júliusban?....... Újra kéne nézni a kézikönyveket, átnézni a ferihegyi változásokat... Megyek is :)

Na, nem a szappan meg a tusfürdő... Nem... Ez egy repülőgép. Nem egy hipermodern jószág, és nem is a legkisebb típus, de elhatároztam, hogy megtanulom kezelni. Mármint a szimulátorban. Korábban próbálkoztam már vele, de célzottan, odafigyelve a madárka minden műszerére, jelzésére talán most repültem vele először. Jó, nagyképűség lenne azt mondani, hogy tényleg mindenre oda tudtam figyelni, ugyanis a kis gépek után leginkább először a levegőben maradás, majd a sikeres(nek mondható) földet érés volt a legfontosabb.

Hát, hű... Szóval, egy kedves barátom segítségével próbálom megfejteni ezt a repülő szerkezetet, és a vele elkövethető, rádiónavigációs alapú tájékozódást "in the air", és ma megpróbáltam vele egy kisebb kört tenni... Ismeretlen terepen... Hááááááááááááát... Azt kell mondjam, sürgősen meg kell szoknom, hogy ez a gép sokkal lomhábban mozog, mint a kis Beech58 vagy a C172, C182... (Utóbbira egy másik barátom nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: "ó, az egy betegágy"... Na, nem is a tempójáról híres, ez tény.)

Szóval, DOVE... Érdekes gép, nem tűnik igazán bonyolultnak - bár a műszerezettsége néha (nekem legalábbis) elég komoly agymunkát kíván, de valószínűleg ez csak tapasztalatlanságom (és a modern/ebb gépek automatizáltsága, kényelme) miatt van így. Azt viszont meg kell vallanom, megkedveltem ezt a gépet.

Miért is? Lássuk csak... Azt találtam ki, hogy megtanulok repülni (jó, szimulátorral, de akkor is), és az egészet az alapjainál kezdve szeretném kivitelezni. Tehát, kézzel vezetni a gépet, nem rábízni az automatikára... Megérteni, meghatározni a rádiónavigációs műszerek segítségével, hogy merre járok, nem rábízni a GPS-re... Élvezni szeretném mindazt, hogy ÉN működtem közre aktívan a járgány egyik helyről a másikra történő eljutásában, nem pedig valami gépember, aki quasi felszállástól leszállásig mindent elvégez... Nekem meg csak ülni kell, közben csinálhatok tök más dolgokat...

DOVE... Mindjárt meg is mutatom a "kicsikét" :)
Találtam egy fotót a pilótafülkéről is, bár a szimulátorban kicsit "szimulátorosabb", de alapjában véve ugyanazt látom én is, mint az alábbi fotón.

Nos, tegnap már "mutattam", mi az a hely, ami (számomra) különleges dolgokba engedett betekintést. Ez a hely az IVAO. Itt egy nagyszerű csapatban lehetőség van együtt repülni hálózaton belül a többi pilótával, lehetőség van légiirányítást tanulni, irányítani a légtérben a pilótákat... Internetes játék... De valamiért, mióta ismerem, képtelen vagyok úgy gondolni erre az egészre, mint egy egyszerű online játékra. Oktatási anyagok, oktatók, tanulási-fejlődési lehetőségek, rendezvények, természetesen szabályok... Ez egy hihetetlen összetett, komplex rendszer, a világ minden tájáról előforduló emberekkel, akik repülnek, irányítanak..

Őszintén szólva, néha még mindig nem hiszem el... Nekem ez hatalmas élmény, nagy dolog. Oké, most mondhatod, hogy "de hát már a huszonegyedik századot írjuk, mi ebben a nagy dolog?"... Elmondom, nekem mi az.... Nem vagyok már tini, tán a középkorú jelző jobban passzol (már) rám, de nem volt még lehetőségem igazából repülőn ülni... Reptéren sem jártam egészen az elmúlt pár napig (illetve, május elejéig - de az egy egészen más történet :) ). Szóval, nekem ez nagy szám...

A repülés-irányításról meg mindig is úgy gondoltam (filmeken láttunk már ezt-azt), hogy na, EZ az a dolog, amit soha az életben nem csinálnék! Ki van zárva.... Ehhez képest, az IVAO-n elsőként ezt akartam megtanulni! Jelentkeztem is oktatásra, jártam, figyeltem, megfigyeltem, hallgattam a többieket... Aztán egyszer én is bemerészkedtem...

Hatalmas élmény. Bár tudom, hogy itt nem forog valós emberélet veszélyben, ha valamit elbénázok, de valós emberekkel beszélek, akik ugyanúgy ülnek egy-egy számítógép előtt, mint én.. Ráadásul, azért itt képben kell lenni (mint a valóságban) jó pár dologgal... Viszont, meglepve vettem tudomásul, hogy míg a suliban földrajzból sosem voltam a toppon, itt egyszerűen ragadnak rám az infók... :) Tulajdonképpen - azt hiszem - beleszerettem a légiirányításba.

Aztán úgy április tájékán szert tettem életem első joystick-jára is... Azóta tanulgatom a repülés "művészetét" is... De ez egy külön fejezet lesz :)

..., hogy nagyrészt reppenéssel és repülő-szimulátorral kapcsolatos gondolatokat, élményeket, nyűgöket, érdekességeket fogok ide ... Na, mit is fogok csinálni? Akkor tehát fogalmazzuk újra a mondatot :D

Szóval (és tettvel), itt fogom lejegyezni, virtuális papírra vetni a szárnyalással kapcsolatos élményeimet, egyéb dolgaimat :) Nahát, másodszorra sikerült, kerek mondat lett belőle ;)

Reppenés, repülő-szimulátor... Igen, FS9 vagy FS2004 (MS) szimulátor program, amivel dolgom akadt. Viszont, apró kis hangya kezdett el rohangászni a fejemben.... Ez most reklámnak számít? Majd szól valaki, ha igen... Tehát, idén (2009) januárban döntöttem el, hogy elvarázsolódom eme érdekes világban. Nagy élmény, olyan dolgokat tudtam/tanultam meg pár hónap alatt, ami valahol a bennfentesség érzését kölcsönzi, és elhiteti, különleges tudást birtokolhatok egy különleges társaságban. Ráadásul a tanulási folyamatnak szinte sosincs vége :)

A hely neve, ahol bebocsátást nyertem egy általam igazán soha sem ismert világba, az IVAO. Itt kezdődött minden... Minden, amit ebben a blogban meg kívánok osztani Veled, kedves engem Olvasó :) Kívánom, hogy ragadjon magával Téged is (vagy csak fogadd el rajongásomat) ez a világ, és találj olyan nagyszerű emberekre, mint amilyenekre én is találtam...

Ahoy,

Ez itt Kayama blogja. Konkrét elképzelődés még nincs, de majd kialakul :) Addig is minden jóóóóóóóót!

Kayama