Mármint az ATT második estéje... Őszintén szólva, minimum tanulságos, de leginkább érdekes - és fárasztó - jelzőkkel tudnám leginkább illetni az ATT második napját... Pedig én igazából nem is csináltam mást, csak ültem a toronyban, és igazgattam a gépeket...

Most, hogy viszonylag kipihenten próbálok visszagondolni a tegnap estére, meglehetősen elbizonytalanodtam... Mit is írjak? Hogyan is fogalmazzam meg a bennem mocorgó, meglehetősen felemás érzéseket? Mivel is foglalkozzam leginkább?

Lássuk csak, pár címszóban a tegnap estét, hátha könnyebben indul el a virtuális toll az elektronikus papíron.........

• felkészülés
• latin temperamentum
• updated documents
• restart
• titanilla torony
• gazsi-és-bazsi
• sar kontra recon
• akarás és nyögés
• nyelvismeret
• voice vs text
• ...

Elég sokféle dolog történt tegnap este, az ATT második napján. Kezdve a napi programot megelőző megbeszéléstől, a feladatok ismertetéséről, valamint a "rendben, megértettem" című visszajelzésektől. Ezen túl valahogy beférkőzött a rendezvényre újfent Murphy tizedes is, elő is adta magát bőszen, szövetkezve a technika összes ördögével.

Érdekes érzés úgy ülni a billentyűzet felett, hogy - bár rengeteg írnivalóm lenne a tegnap estével kapcsolatban - akkora káosz van a lelkemben a tegnapi tapasztalatok miatt, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, mit és hogyan fogalmazzak meg... Valószínűleg túl nagy jelentőséget tulajdonítok ennek az egésznek (de talán csak azért, mert tudom, egyáltalán nem kis munka volt létrehozni, megszervezni ezt a rendezvényt, és Szpidinek már második este a lehető legjobban helyt állni). A "csapatom" sokat küzdött azért, hogy jó rendezvényt hozzon össze... Szpidi a szervezéssel, koordinálással, Gáborék/Sanyiék a kiegészítők minél tökéletesebb elkészítésével, a többiek a jelenlétükkel...

Az első alkalom hangulata frenetikus volt... és talán az volt a legegyértelműbb, a feladatok tekintetében is... A tegnapi (talán a módosítások, és a tervezett egyszerűsítés, valamint a többiek részéről történő oda-nem-figyelés miatt) már inkább volt tanulságos és fárasztó, mint frenetikus. Bennem meg is mozdult az a gondolat, hogy vajon lesz-e harmadik szombat?

Azonban, hogy pozitív dolgokról is beszámoljak, a Kecskeméti Titán Torony egy idő után Titanilla Torony hívójelet kapott :) Megjelent Gazsi és Bazsi is... Majdnem vitték a bázisról a vasakat, de végül mégse :D

Összességében mozgalmas, interaktív, tanulságos és fárasztó estén vagyunk túl, nem beszélve a bennem meglehetősen felemásan kavargó érzésekről... Remélem, azért lesz még záró rendezvény, és remélhetőleg sikeresen fogjuk zárni az első magyar szervezésű ATT-t.

Kaptam egy kis feladatot... Meg kell tudnom úgy húsz-huszonöt repülőtér futópályájának irányát. Erre az eventhez, a rendezvényhez (is) szükség van - és emellett érdekel is, és jó móka is :)

Több irányban is elindulhatok a feladat teljesítéséhez (küldetésem, misszióm van :D)... S hogy merre is? Lássuk... Hívhatom segítségül szinte mindent tudó barátnőmet, Wikit. Van egy másik oldal is, a Great Circle Mapper, szerintem ez is segítő kezet, infót tud nyújtani nekem :) Viszont a legjobb találat ez: www.hungaryairport.hu/index.php

Újra megtapasztalhatom a felfedezés élményét, és ezt az érzést nagyon szeretem :) Információt, ismeretanyagot gyűjteni egy általunk kedvelt/szeretett/rajongott témakörben mindig nagyszerű - nem beszélve arról, hogy /nem tudom, más hogy van vele/ velem ilyenkor elő szokott fordulni, hogy elkalandozok más irányokba is.

Vettem megint Aero-magazint is, abban is találtam pár izgalmas, megosztani való cikket, hátha valaki nem veszi az újságot. Még az előző számból is tervezek beszámolni, egyéb infót gyűjteni erről-arról. Azonban mostanában kicsit SO-specializálódtam :) Hiába, ez a virtuális világ, a HUE, az ATT és a kapcsolódó izgalmak kicsit egy irányba terelték mostanság a gondolataimat. Repülni is jó lenne újra, többet, rendszeresebben, viszont az ATT kapcsán - is - újra magával ragadott az irányítás. Ideje lesz bemerészkednem Ferihegyre, a torony-pozícióba. Lehet, idén megpróbálkozom a C1 vizsgával, bocsánat, most már nem így hívják, hanem ADC-nek.

Most azonban irány a felfedezések útja, találjuk meg a megfelelő irányokat :D Este pedig ATT második nap!!!!!!!

Hát ez is megérkezett :) Az LHSim-es srácok megint alkottak, ráadásul - szokás szerint - nagyszerűt :) Megalkották a Hungary landmarks csomagot, amely FS9-hez és FSX-hez egyaránt tökéletes. Mi is ez? Egy szép kiegészítő a szimulátorhoz, épületekkel, hidakkal, látnivalókkal teletűzdelve.

Gondoltam rá, hogy felsorolom, miket is tartalmaz, de inkább csak pár dolgot említek, ízelítőként, kedvcsinálóként :)

- Völgyhíd
- Tihanyi apátság
- Esztergomi Duna-híd
- Szolnoki erőmű
- Pannonhalmi apátság
- és még nagy rakás különleges látnivaló!

Mit is mondhatnék még a kiegészítőről? Lássuk csak... Továbbra is színvonalas, továbbra is ingyenes, továbbra is az LHSim-es srácok oldaláról lehet letölteni :) INNEN. Pontosabban szólva a "Letöltések/Scenery" útvonalon lehet rálelni erre a csodára is :)

Na jó, jöjjön néhány kép kedvcsinálónak :) - Aztán irány repülni ;)

Mindjárt itt a (következő) szombat! Az ATT második szakasza, és a szombatra rendelt további feladatok várnak a mókában részt vevő pilótákra és irányítókra egyaránt :) Lássuk, mi is lesz a napi tenni-repülni-irányítani való.

A dokumentáció szerint területfoglalós (bázis-, illetve reptérfoglalós) játékkal nyitunk, avagy ki tud többet - no, nem a Szovjetunióról, hanem - két óra alatt teljesíteni a feladatból, mely szerint négy zászlót kell elhelyezni az elfoglalandó reptéren. Versenyfutás az idővel, a többi csapattal, taktikázás... Mindez szimulált közegben, a virtuális légtérben... Ügyelve a szabályokra, egymás biztonságára, valamint a hangulat szinten tartására - amivel szerintem nem lesz probléma, feltéve, hogy portugál barátaink megint hozzák a formájukat :D

A nap második feladata egy szintén két órás etapban kutatás és mentés lesz, amolyan igazi csapatmunka :) Sérült gép felkutatása, társ megmentése, bázisra visszajuttatás - vagy valami ilyesmi, mindezt úgy, hogy az ellenfél megpróbálja elméletileg megakadályozni a feladat teljesítését. Lássuk, mi lesz belőle :)

A harmadik pedig egy objektumkeresős feladat lesz. Ennek a feladatnak külön szépsége az, hogy a srácok rengeteget melóztak egy nagyon szép scenery, illetve kiegészítő-csomag létrejöttén - és bizony a technika ördöge, és Murphy bajtárs a világon mindent megpróbált bevetni annak érdekében, hogy a küldetés teljesíthetetlenné váljon. Csakhogy Murphy és az ördög nem tudták, kikkel is kezdenek... Ezek a srácok akkor is megcsinálták!

Nagyon-nagyon remélem, hogy a rendezvény teljes hosszában jelen tudok lenni - ugyanis adódtak egyéb megoldani való dolgok, amiket a hétvégén mindenképp meg kell oldanom. De ettől még hajrá! Hajrá Sasok! Hajrá Tigers és Hajrá Hunters!

Újfent nagyszerű napnak nézünk elébe... További jó szórakozást :)

Most csak ennyit ;)

Úgy érzem, hébe-hóba benne vagy minden jóba, hey...
Mondd el nekem, most miben hiszel?

(beat.by.bit / Bizarre)
 

Ha az ember templomba megy, van lehetősége kicsit elmélkedni - és őrült dolgok jutnak az eszébe... (Utólag is bocs, Istenem, de TE is lehetővé tetted számomra a tegnap estét - és ezer köszönet érte :) ) Tehát... Nagyon élveztem a tegnap estét, bár a vége felé már kezdtem szétesni kicsit... Mindez abban nyilvánult meg, hogy a TeamSpeak-en, a Kecskeméti torony csatornáján - ahol "laktam" - fél egy után (lehetett az már úgy éjjel 1-kor is) valamikor úgy benéztem valamit, hogy csak na... És utána vigyorogtam saját magamon... :)

Mi is történt? Nos, aki ismeri és használja a TS-t, az tudja, hogy (főleg repüléskor) ha létrehozok irányítóként egy szobát, akkor legalább jómagam jelen kell, hogy legyek benne. Van lehetőség beállítani, hogy a TS-en az állapotjelzőm a zöld pötty helyett piros legyen - de tegnap ezzel nem foglalkoztam. Amikor a pilóták felveszik a hangkapcsolatot az irányítóval, akkor az adott irányító csatornájára (adott szobába) lépnek be.

Este - viszonylag csendes pár percben - benéztem a csatornámra a TS-en, és megdöbbenve láttam, hogy a HUE44-en kívül van még valaki a csatornán... Kellett pár másodperc hozzá, hogy rájöjjek, tulajdonképpen saját magamat látom...

Ezek a pillanatnyi rövidzárlatok is viccessé tudják tenni a helyzetet - de ha az ember olyan társaságba csöppen, mint amilyen a tegnap esti eventen is volt, hát... Hatalmas kaland :) Nagyon várom a következő szombatot! :)

Mondhatnám úgy is, hogy "Egy". Kicsit bővebben: "jó ég, őrült egy este volt..." Máshogy fogalmazva: "elfáradtam.............. nem is kicsit :D" Uhh... Próbáljunk hát értelmesen belekezdeni a lehetőségekhez képest. (Csak ne kéne annyit javítgatnom azt, amit írok - bár négy, négy és fél óra alvás után most az is kisebb csodának számít, hogy kilátok a fejemből :D)

Egy három napos Special Operations rendezvény első napját, első szakaszát tudjuk a hátunk mögött. A tervezett négy team-ből három meg is jelent a kezdő megbeszélésen - a "Tigers", a "Hunters", és a hazai csapat, az "Eagles"... Hogyan is indult a dolog? Lássuk csak... Mi, sasok a saját TS-csatornánkon gyülekeztünk, még átfutottuk a részleteket, végig gondoltuk, mire is lehet számítani, mi is a napi két feladat - meg beszélgettünk kicsit, majd mikor elérkezettnek láttuk az időt, átváltottunk az event hivatalos TS-csatornájára. A többi csapat tagjai is gyülekeztek, egyelőre a Unicomon... Aztán létrehoztam a "breafing-szobát", és szépen sorban felszabadult a Unicom... Meg a (talán már addig sem létező) gátlások. Míg a SOD-ra vártunk, kiderült, hogy néhányan kifejezetten jó (kissé őrült? :D) hangulatban várják ezt a rendezvényt. Konkrétan az egyik csapat tagjai jól elénekelgettek, aktív mosolygásra késztetve ez által a többieket is :) Itt már gyanús volt, hogy nem lesz ez rossz buli...

Aztán megkezdődött az eventet ténylegesen megelőző, viszonylag hivatalos megbeszélés - azért írtam viszonylag hivatalosnak, mert a feltétlenül szükséges információ-áramoltatáson túl már kicsit kiveséztük a ráhangolódás apró örömeit is. Végül, miután minden infó a helyére került, elindult az event.

Terveztem én, hogy a rendezvény előtt kicsit visszaszoktatom magam az irányítói feladatok közé, de egyéb külső okoknak hála, a májusi 24 órás után most sikerült újra (május óta először) ATC-ként belépnem a rendszerbe. Kicsit döcögősen is indult a dolog, nem jól állítottam be a hangkapcsolat szerverét - de ez is megoldódott.

Az első nap első feladata a Ferihegyi repülőtérről a gépek leszállítása a bázisokra. A mi bázisunk a kecskeméti Titán (volt - és lesz az egész event alatt). Tehát, Ferihegyről lehozzák a srácok a gépeket, aztán ki mivel (autó, vonat, léghajó, metró, bicikli, gyalogláb) tud, visszatrappol Ferihegyre, és hozza a többi madarat. Összesen négy  szállítógépet (C130 Hercules), 4 vadászgépet (JAS39) és két helikoptert (MI24 Hind) kellett lereptetni. A két helit Doki és Krisz hozta (aztán sajnos Dokinak menni kellett). A vadászokat BZ, Balázs és Krisz reptette, végül a nagy madarakat Sanyi, majd a BZ-Sanyi-Krisz trió hozta le kötelékben... Hát... Három ekkora égi dömperrel kötelékezni nem gyenge látvány lehetett - főleg, mikor fordulni kellett velük. Helyigényes feladat! SOOOOOOOK helyet igényelt :) A többi csapat is cipelte bázisra a saját flottáját, és viszonylag hamar bázisra értek a gépek.

Ezt követte a napra rendelt második feladat - feltölteni a bázis készleteit, avagy négy szakaszt teljesíteni a szállítógépekkel a Bázis-Ferihegy-Bázis szakaszon. Őszintén szólva, itt kezdődtek az apróbb gondok, ugyanis BZ vitte az első kört, majd Krisz és Balázs folytatta volna - azonban Krisz technikája megadta magát... Így Balázs teljesítette a maradék három retúr-szakaszt.

Kicsit később, a második feladat teljesítése közben érkezett egy F-16-os is a kecskeméti Titán bázisra, gyakorlatozás céljából - ez Győző barátom érdeme volt. Lehetőségem támad általuk iskolaköröztetni kicsit - csak, hogy kisujjban maradjon a rutin :D Emellett elbeszélgettem kicsit a Tigrisek irányítójával is (ha jól rémlik, talán ő énekelgetett a megelőző briefing előtt :D) - összességében a hangulat remek volt - bár veszettül elfáradtam...

Volt azonban a tegnap estének egy érdekesebb mozzanata is... Mivel SO rendezvény volt, ezért volt "military control", avagy LHCC_M_CTR is, azonban úgy hozta a helyzet, hogy bizony volt időszak, amikor nem csak a katonai gépeket kellett az egész légtérre kiterjedően felügyelnie, hanem a civil gépeket is... Ugyanis egy idő után - egy időre - megszűnt a civil irányítás Ferihegyen, és a légtérben is, mi pedig, akik az event kapcsán irányítottunk, csak Debrecen, Pápa és Kecskemét TWR-(torony)pozícióját töltöttük be, illetve egy ideig volt még Pápán Approach (közelkörzet) is... Később újra lett civil control, és Ferihegyen is lett újra irányítás, de Szpidi is nagyon elfáradhatott...

Mindezek függvényében, ismeretében, és a tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy veszedelmes 6,5 órát töltöttem el online a hálózaton, és bár az elején meglehetősen döcögősen indult, a végére egészen belejöttem - és nagyon-nagyon-nagyon élveztem ezt az egészet! Nagyon remélem, hogy jövő szombaton már kicsit simább lesz a légtér civil és katonai irányítása is, és hasonlóan jó hangulatban fog telni az event hátralévő két szombatja :)

Ma

Az a helyzet, hogy egész héten szerettem volna már, de sosem úgy alakult. Ma viszont - remélhetőleg - összejön, és tudok gyakorolni, irányítani.

Holnap

Arra készülök, igen, a holnapi ATT eventre - első SO eventemre. Holnap indul ugyanis az ATT.

Őszintén szólva, ezerféle gondolat jár-kel a fejemben ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban. Mindamellett, hogy hatalmas kaland ez az egész SO terület számomra, még mindig szinte alig ismerem... Fogalmazhatnék úgy is, hogy "be vagyok tojva, de rendesen". Miért is? Mert május óta nem irányítottam, bár Szpidi szerint úgyis csak játék, lazán kell hozzá állni, de ettől még nem árt, ha tudom, mit csinálok. Másrészt mert egy minimum 4 (tervek szerint 6) órás etapot kellene végigcsinálni... Harmadrészt, mert négy ország képviselői "játszanak együtt" - és most megint úgy érzem, az angolom lófütty... Szóval, megfutamodhatnékom van - de nem teszem, mert a srácok számítanak rám...

Azért még át kell nézzek este ezt-azt a témával kapcsolatban... Térkép, frekvenciák, miegymás.. A radarprogram leírását is jó lenne átnézni... Ó, jaj... Mibe is vágtam?

Na, mindegy! Segítségem lesz szerintem, a többit meglátjuk... Elméletben elméleti tudással már rendelkezem, na de a gyakorlat??? Pf... Sebaj, jöjjön az ATT (és aminek jönnie kell) :)

Az utóbbi időben (hála az internet által nyújtott lehetőségeknek) érdekesebbnél érdekesebb olvasni valókba botlottam. Az olvasni valót valaki leírta, megalkotta, ezáltal az alkotás révén megállapíthatom, érdekesebbnél érdekesebb emberekre találtam...

Ahogy olvasom mindazt, ami foglalkoztatja, érdekli vagy épp nyomasztja őket (ezáltal végiggondolom saját dolgaimat), eltűnődöm... Hogy min is? Lássuk csak... Van, akivel repülnék (esetleg zenélnék?) együtt, van, akivel fotózni lenne jó együtt... Van, akit "csak" hallgatnék - de mind, mind különös, egyedi, időnként kicsit szürreális - mindegyikük más és más... És bár csak rövid ideje vagyok velük kapcsolatban, máris ott motoszkál a "régóta, fél szavakból is..." jelleg - pedig még igazából semmit se tudunk egymásról...

Az IVAO-s társaságból is van pár olyan ember, akire villámgyorsan rá tudtam hangolódni, és bizony, akad olyan is, akit kerülök - biztos vannak így velem is. Ez, úgy vélem, teljesen természetes dolog. Azonban azt is gondolom, hogy bár van, aki nem kedveli eme felgyorsult, digitalizált, másfajta világot, ennek is megvan a maga szépsége, különössége... Ennek a világnak is megvan a maga varázsa...

Lehet, hogy kicsit arctalanabb, személytelenebb - mégis, mikor fellépek a hálózatra, és beülök a virtuális repülőgépbe, együtt repülni egyik-másik kedves baráttal (akik közül többel már személyes találkozáson is túl vagyunk), úgy hiszem, hálás lehetek ennek a digitális világnak.

Közös téma mindig akad... Valakivel, valahol... Nekem tetszik (egy bizonyos szintig) ez a világ :)

Ráadásul ma még virtuális virágot is kaptam, íme: -----{---@ El sem hervad :)

Jövő szombaton viszonylag hosszú estének nézek elébe... Irányítani fogok, Kecskeméten. Hivatalos eventen, az ATT névre hallgató, "LECSÓ" fedőnevű SO rendezvényen.

Nagyon várom már, viszont az érzéseim kicsit felemásak a rendezvény kapcsán. A felemás érzések pozitív része arra vonatkozik, hogy nagyszerű, ötletes, jó hangulatú rendezvény előtt állunk. A negatív érzések viszont azért motoszkálnak bennem, mert, bár a másik három résztvevő országban kisebb csata volt a pilóták részéről a csapatba kerüléshez (módosítani is kellett a szabályokon ennek kapcsán), addig nálunk erősen rezeg a léc, hogy a minimum létszám meglegyen pilótából :(

De reménykedjünk! Viszont, ennek kapcsán jövő héttől már többször fogok irányítani :) Be kellett ám vallanom magamnak valamit... Nagyon megszerettem a repülést... Viszont, jó lesz újra irányítani is :) Kár, hogy nem lehet egyszerre mindent csinálni :D

LECSÓ! Mindjárt itt van :) Emberek, csapjunk bele! Aki tud, jöjjön repülni! Jó buli, nagyszerű taktikai/stratégiai játék lesz... És mindjárt itt van!!!!!!!!!

Na... Szóval... Az a nagy harci helyzet, hogy kijött az új SOWT X - érthetőbb nyelven az új katonai jellegű, világot körülrepülős túra. Igaz, még a VESPA-val sem boldogulok úgy, ahogy szeretnék, mégis, csábít a gondolat, hogy végig repüljem ezt a túrát... Egyelőre ismerkedünk egymással (a gondolat meg én), és még rengeteg kérdésem van a témában, leginkább saját magammal szemben, de ha túl leszek a dolgon, egyszerűen már csak neki kell ülni, és repülni. A szabály szerint napi egy szakasz az engedélyezett. Remélem, túl hosszú szakaszok nincsenek benne (még nem néztem át rendesen).

- Igazából még erősen az ébredés szakaszában vagyok, így most felfüggesztem a klaviatúra-ütlegelést, de a nap folyamán még visszatérek :) Addig is szépet, napost, miegymást ;)

Ha valami igazán érdekel, ritkán adom fel egykönnyen. Ma (kora) este megint megpróbálkoztam a VESPA küldetés második feladatával... Minő meglepő, ma sem sikerült teljesítenem a feladatot - de addig próbálom, míg meg nem lesz mind az öt pózna és a reptér is. Tudok már pár dolgot erről az egész küldetésről, de még nem sikerült összeállnia a megoldásnak...

Tudom, hogy képes vagyok az egész küldetés teljesítésére - hiszen részben már szinte minden lépését megléptem... Igazából két pózna nincs még meg, de az is meglesz, ha tényleg jó irányba megyek... De, hogy ma mennyit "bóklásztam" a légtérben... Hát ez valami hihetetlen... Bő kétszáz mérföldet repültem - egy szakaszt majdnem egyhelyben -, aztán végül feladtam. Kecskemétről indultam, Szolnok érintésével vettem célba az első pózna lelőhelyét, onnan a második pózna felé indultam. Azonban itt most elakadtam... Nem találtam a harmadik pózna irányát, és csak sejtésem volt az irányt illetően. Azonban, ügyesen annyit repkedtem körbe-körbe, hogy a végén az is nagy élmény volt, hogy megtaláljam a Kecskemétre visszavezető utat.

Meglett végül. Visszatértem bő másfél óra repülés után Kecskemétre, kicsit bénáztam a végsőre fordulásnál, majd sikeres és viszonylag sima landolást követően betoltam a masinát a hangárba. Mára ennyi is volt, újabb kör majd legközelebb :)

Mióta belekóstoltam ebbe a(z egyelőre csak virtuális) repülős világba, elég komoly mértékben magával ragadott. Mióta viszonylag normálisan kezelem az épp repült repülőt, még inkább oda vagyok ezért az egészért... Ráadásul egyre kevésbé feszélyez a társaságban repülés (ezen a holtponton leginkább a Sasokkal együtt történő gyakorlatozás lendített át). Most értem el igazán arra a szintre, amit hónapokkal ezelőtt egy kedves IVAO-s barát mondott: "ne foglalkozz mással, csak repülj!"...

Nos, igen... Kicsit lassú a felfogásom :D - Nem is, csak egyszerűen valami hihetetlen mértékű önbizalom-hiányban (és meglehetősen nagy mértékű rutintalanságban) szenvedtem (és néha még ma is). Azonban a napokban bemutattak engem régen látott önbizalmamnak :) És innentől kezdve elvileg nem lenne szabad kifogásoknak sem lenniük.... De azért még akadnak... Kifogások is, és szerencsétlenkedések is :) Viszont egyre szabadabbnak érzem magam ebben a világban...

Szeretek repülni. Egyre inkább "freedom-feeling" fog el - és egyre jobban élvezem ezt az érzést. Továbbra is a kis gépeket favorizálom, és a vadászokat (na meg a helikoptereket), de meglehet, a Fokker70 után kipróbálom úgy rendesen a boeinget, airbus-t és egyéb nagyobb kategóriát. Bár, ahhoz meg kell tanulni fedélzeti computert programozni :) Sebaj, majd az is menni fog...

Repülés... És lassan újra bele kell lendülnöm az irányításba is, hiszen már szeptember van, és a hónap második felében jön a Spec.Op. rendezvény (Codename: "LECSO")...

Hm, az jutott eszembe, hogy vajon FS-ben le van szimulálva a szivárvány? Az északi fényről tudom, hogy "megvan"... És milyen lehet átrepülni a szivárvány alatt?

Repüljünk! Irányítsunk! GOOOOOOOOOO! FLYYYYYYYYYY! FEEEEEEEEEEEEEEEEL!

...mert ritmusra repülni is jó dolog - ezt teszik a műrepülők, mondjuk a Red Bull Air Race-en, vagy tették a kecskeméti repnapon is többek :) Azonban én most továbbra is repületlenül zenézek - nézd el nekem, kérlek... Hallgasd velem... S hogy miket? Lássuk csak... Repüljünk - vissza a 70-es, 80-as évekbe (csak, hogy vigyünk bele egy kis repülést mégis)...

Boney M, Abba, meg még ki tudja, mik... Nem rakom be az összes zene-hivatkozást, amit hallgattam ma este, de ha kedvet kaptál, és a kedvencedet szeretnéd meghallgatni, hajrá... Bökj a Youtube-ra... Szinte mindent meg lehet rajta találni, régit, újat, könnyedebbet, komolyabbat, lágyabbat, rockosabbat, heavy metalt - még punk zenét is :) Bármit!

És ha kedved támad valamelyik kedvenc zenédre repülni egy kört, hát hajrá! :) További szépet!

Konkrétan nincs köze repüléshez... Vagy mégis? Csak más értelemben? :D Mindegy! Lényeg, hogy rég hallott nagy kedvencem... Szerintem vadásszal erre a zenére tökéletes lehet repülni, ki is fogom próbálni ;)

Tegnap este Kecskeméten jött össze kisebb csapat, repülési célból :) Komolyan mondom, kezd egyre inkább izgalmassá válni ez az egész :) Tegnap öten indultunk gyakorló repülésre Kecsóról... A kötelékezést úgy kezdtük, hogy én vezethettem a csapatot, ám végül (viszonylag hamar) átadtam a "leader" pozíciót egy sokkal tapasztaltabb társnak :) Nem is bántam meg!

Jó kis túra volt, küzdős dolog követő gépnek lenni, ha az ember nem mindig uralja 200%-osan a masinát, de igyekeztem. A többiek viszont nagyon ügyesek voltak :) Nemsokára nekem is menni fog, ebben biztos vagyok. A lényeg a gyakorlás.

Azonban kiderült számunkra valami érdekes. Tegnap az F18-assal mentem, volt, aki Gripent, volt, aki MIG-et választott, de volt a csapatban Albatros is. Azonban, arra jöttünk rá tegnap, hogy a 18-asom gépigénye rendesen megnehezíti a többiek repülését is, mert - mivel az FS alapjában véve nem kötelékezésre van kitalálva - az FPS igénye ennek a modellnek eléggé ugrálóssá tette a dolgot... Szóval, nem biztos, hogy több gépnél jó választás a Superbug. Úgy hallottam, már dolgoznak a problémán az illetékesek, remélem, hamar kijönnek valami jó megoldással, mert megkedveltem ezt a madarat...

Viszont most csak két (induláskori) képet csináltam. Ha a többiek fotóztak, és elküldik, akkor azokat is kirakom, de jöjjön a két fotóm.

Az előtéren így néztünk ki:

Ez pedig életem első vezér-pozíciója volt.

Tegnap megint összejött a kis csapat sasmadár a pápai fészekben. Petya és Gábor a MIG23-t, Sanyi a C130-t, jómamam az F18-t toltuk ki a hangárokból, természtesen mindhárom típus magyar felségjellel állt az apronon, míg a pilótáik készülődtek :) Azt hiszem, elég mozgalmas időszakot élt meg a műszaki személyzet a reptéren, de hát augusztus 20-án mi mást várhatnánk?

A MIG-ek már levegőben voltak, mikor kitoltam a 18-ast, azonban ügyetlenkedésem folytán kicsit vissza kellett vinnem a gépemet a hangárba... A generátor hibát jelzett, meg kellett nézetnem a műszakiakkal... Ezalatt Sanyi is levegőbe emelte a nagy madarat, majd a műszakiak apróbb segítsége után végre én is felszállhattam, és a C130 után eredtem. Azonban, mialatt az összes gépünk levegőbe került, egy ötödik gép is felszállt közben Pápáról, ha jól rémlik, az is egy MIG volt, magyar festéssel, ám talán szlovák pilótával. (Szóval tényleg melózhattak a földi kiszolgáló személyzet tagjai rendesen :) )

Tehát... Sanyi a levegőben, a Herculessel, a MIG-es fiúk egyike leszállt, tankolni, én fölszálltam és Sanyi után indultam, majd leszállt a másik MIG-ünk, szintén tankolni. Viszonylag gyorsan beértem Sanyit, de nem mentem túl közel hozzá, mert valamiért nagyon küzdöttem a masinámmal. Közben szemből jött visszafelé a szlovák kolléga (ő akkor már megjárta Sármelléket, mi még akkor tartottunk arrafelé). Úgy döntöttem, hogy visszafordulok Pápa felé, mert nem éreztem valahogy a gépemet. Pápához közeledve azt láttam, hogy Petyáék éppen szállnak fel, így megint fordítottam a gépemen egy kicsit... Ne legyek már útban nekik... Gondolkodtam azon, hogy mégis elmenjek Sármellékig, csinálni egy Touch and Go-t vagy egy alacsony áthúzást, de akkor jött egy pillanat... Majdnem "leestem" a géppel... Valamit nagyon benézhettem, mert elfogyott a sebesség, és veszélyesen közel került a föld. Azonban a masina erejének és utánégetőjének hála, elég gyorsan visszakerültem a megfelelő magasságba és lendületbe - viszont úgy döntöttem, inkább tényleg leszállok. Újfent Pápa felé vettem az irányt, immár biztos leszállási célzattal. Eközben a szlovák kolléga le is szállt Pápán. Jómagam érkezés közben - megint - elbambultam, vagy mit csináltam, fogalmam sincs, de végsőre fordulva megint elhagytam valahol a sebességemet, és a bevezető fénysorok ELŐTT tettem le a gépemet... (a tegnapi nem az én napom volt)

Amikor odagurultam végül a pálya végére, és beálltam az egyik állóhelyre, nem sokkal később hallottam a rádióban a többieket. Jöttek visszafelé. Először Sanyi érkezett, majd Gábor és Petya is megszólalt a csatornán.

Ahol a gépem állt, onnan szépen láttam az érkezőket, ahogy Sanyi ráfordul a Herculessel a 16-os pálya végsőjére, és a MIG-eket is egész jól láttam. (Apróbb FS-beli nehézség volt, hogy valamiért a rendszerem Boeing-eknek látta a MIG-eket, így inkább most csak Sanyi érkezését fotóztam...) Természetesen képek azért születtek, a fiúk fényképeztek helyettem is :) Jöjjenek tehát a képek :)

Érkeznek a fiúk:

Újabb fotók az előtérről, érkezés után, Sanyitól:

Végül, de nem utolsó sorban Petya képei (levegőben, apronon):

Idén eljutottunk a repülőnapra, ami azóta is vissza-visszatérő kellemes borzongással járó élményeket okozott szerintem nem csak nekem, hanem kis családomnak is. Lesz róla idén is DVD, aminek elkészült már a rövidfilmje :)

Nekem meglesz :) Tehát, amiről lemaradtunk (az olaszok, vagy ki tudja még, mi), azt is megnézhetjük :) Remélem, legközelebb is ott leszünk :)

Szerda estére újabb utat terveztünk VP-vel és a Fokkerekkel. A helyszín - ahogy már az előző bejegyzésben utaltam rá - megint Alaszkában volt, az érdekes ICAO-kódú Sitka reptérről indultunk (teljes nevén Sitka Rocky Gutierrez Airport, ICAO kódja: PASI), a nálunk már szokásosnak mondható pocsék időjárásban :) Szakadó eső, és változó, 8-25 csomó közötti széllökések tették érdekesebbé az indulásunkat. Viszont a környék (szép időben) nagyon szép! Érdemes kedvezőbb időjárási körülmények között is arrafelé járni :)

A felszállás után LVD vor adót vettük célba (116.5), ami a reptértől jó 90 mérföld távolságban volt. Kicsit szégyellem, de igazából MOST értettem meg a VOR to VOR műszeres repülés lényegét, miszerint mit és hogy kell látni a műszereken, és hogyan kell követni, befogni az irányt... Hiába na, vannak területek, ahol kicsit nehézkesebb a felfogásom... Sajnálom :S

Nos, miután elértük LVD-t, átkapcsoltam ANN adó frekvenciájára (117.1), és kicsit módosítottam az útvonalat a műszer szerint. Közben beszélgettünk Petivel, és néha lehetőségem adódott fotózni is, hisz nagyon szép a táj. Újabb közel 90 mérföldes szakasz következett. Szépen, nyugodtan vezettem a masinát, közben nézelődtem, csodáltam a gépből látható felhőket és az alattunk elhaladó alaszkai domborzatot. Amikor elértük ANN-t, az utolsó, YZP adót kellett behangolni (114.1), ami már a reptérnél lévő adó volt, és bár ez volt a leghosszabb szakasz, több, mint 110 mérföldnyi távolságával, ez már azt jelentette, közel a cél :)

Ezt láttam a pilótafülkéből - és ezt láttam volna, ha mögöttem jövök ;)

Peti menet közben elém került a gépével - megint kicsit szerencsétlenkedtem néha, hol túl gyorsan, hol túl lassan mentem, attól függően, mennyire figyeltem oda :D Azonban ez azért volt jó (nekem), mert rutinos társam már előre tudta, hogy érdemes leszállni, milyen irányból, milyen viszonyok között.

Azonban az iránymutatásnak köszönhetően, amit VP adott, sikerült megfelelő irányból, megfelelő módon megközelítenem a kanadai, CYZP kódú Sandspit Reptér 30-as pályáját. Tökéletesre sikerült a landolás. Peti is megörökítette, és én is :) Íme a "bizonyító erejű fotók" :D

Összességében jó út volt, kellemes. Tetszett - bár a kezdeti időjárással annyira nem szimpatizáltam :D De átlalában, ha Petivel "édeskettesben" repülünk, valami ilyet az esetek 98%-ában kifogunk :D

Végül egy záró kép erről a nagyszerű útról:

... avagy a Fokker-party folytatása. Igen, lesz folytatása, mert egyrészt érdekel maga a géptípus, másrészt van, aki segítsen, harmadrészt hátha a mai csatangolásomat egy kis pihentető repüléssel tudom enyhíteni...

VP lesz a társam újfent, a repülésünk színtere pedig továbbra is Alaszka, bár most nem a szigetek felé repülünk. A pontos helyszínt nemsokára megtudom, és reménykedem, hogy nem alszom el menet közben.

Igen, megfogadtam, hogy fáradtan nem repülök többet... De hát repülésről és jó társaságról van szó, ki hagyná ki a helyemben? Szerintem én nem fogom ;) Kívánj szerencsét, kedves Olvasóm - a beszámolót úgyis megtaláld a következő bejegyzésben :)

Szép estét mindenkinek! Égre fel!

Tegnap estére Fokker-party volt betervezve - össze is jött! Tatrawings-es cimborámmal átmozgattuk Fokker 70-eseinket Kínában., jómagam egy VIP utat repültem, elvittem a vezérkart egy tárgyalásra. :) Rég repültem már a Fokkerrel. Amellett, hogy nem kedvelem a nagyobb madarakat, ez valamiért a szívemhez nőtt.

Kínában néha előfordulunk, van bőven felfedezni való. Meg hegyek. De lássuk akkor az utat. Xi'an Xianyang volt az induló repterünk, ZLXY az ICAO kódja, és Lanzhou Zhongchuan repterére érkeztünk (az ICAO kód ZLLL). A táv, amit repültünk, olyan bő 300 mérföld volt, de ezekkel a gépekkel nem tűnt soknak. (Jó, persze vadásszal még rövidebb idő alatt odaértünk volna, de most nem az volt a feladat, hanem a személyszállítás :) ).

Mivel tényleg régen repültem már a Fokkerrel, és igazából nem is sikerült úgy átnéznem a leírását, ahogy terveztem, jó pár dolog után erőteljesen kellett kutatnom az emlékeim között. A F70-nél ez több dolgot is jelentett... Nem emlékeztem, hol lehet a rádiónavigációt kezelni, állítani... Majdnem az út végére jöttem rá, hogy kell a gépet az általam megszabott irányban és magasságban (és sebességen) tartani - viszont rájöttem pár dologra magamtól. Megbeszéltük azonban VP-vel, hogy előkerítjük a téma egyik szakértőjét, VG-t, aki már első alkalommal is sokat segített nekem a gép kezelésében.

Amikor a célreptérre "érkeztem", VP már iskolakörözött, így csinált képet a még apronon álló gépemről.

Aztán felszálltam, útra keltem, mentem Peti után. Először HO adót céloztuk meg, majd azt elhagyva JIG jelzései felé folytattuk az utat. JIG után már a reptér volt a közvetlen irány (illetve annak egy másik VOR adója, aminek nem jegyeztem fel a kódját). Viszont érdekes volt, mikor a gép elérte JIG adót, ugyanis (itt jöttem rá, hogy mégse csináltam annyira rosszul a rádiónavigációs beállításokat) a gép szépen, magától fordult a következő irányra.

A célreptérhez közeledve (ami kb. 6000 méteren van, tengerszint felett) először kitértem a 300-as irányról úgy 270 fok felé, majd ráfordultam a 360 fokos pályairányra. Peti már jelezte, hogy épp leszáll, mikor a pályát meglátva, úgy éreztem, az érkező, 11000 lábas magasságom sok lesz a leszálláshoz (Petinek amúgy is még le kell tennie a gépet, és elhagyni a pályát), így a 11000 lábat fokozatosan csökkentve átrepültem a reptér felett, majd egy forgalmi kört lerepülve, már megfelelő siklópályán érkeztem a repülőtérre. A gépem automatikája szorgosan mondta, milyen közel van a pályaküszöb, és sikerült úgy időzíteni, irányítani a leszállást, hogy a Fokker tökéletesen érkezett meg a pályára.

Őszintén szólva, irtó büszke voltam magamra, mert tényleg rég repültem ekkora géppel, és lényegesen másabb tempóban reagál dolgokra, mint egy Super Hornet vagy egy helikopter.

Összességében jó volt, nagyon jó. Meg is beszéltük VP-vel, hogy gyakrabban csinálunk Fokker-partyt, és bevonjuk a buliba VG-t is :)

Mivel bő 40 mérföld távolságra repültünk egymástól, közös kép csak az érkezéskor készült. Végül a fotók ;) Először Peti lefotózta, ahogy megérkezem (bár az én futóműveim nem látszottak rendesen nála). Aztán a közös parkolás :)

Több repüléssel kapcsolatos tervem is volt mára - mégis úgy tűnik, megint VP lesz a társaságom. Tartunk egy fokkerparty-t. Rég repültem már az F70-el, most felelevenítem az ismereteimet ezzel a típussal kapcsolatban. Igazából valamiért a nagyobb gépkategóriák közül a Fokker jött be. Miért? Lövésem sincs... Tényleg nem tudom... De ma este - ha Isten, az FS és minden más is úgy gondolja, megint kicsit a civil repülés felé fogok kacsintgatni. Eszemben sincs otthagyni a Sasokat, dehogy is! Sőt, rengeteg tanulni, gyakorolni valóm van még a katonai repülőgépekről, a katonai repülésről - de néha jó kicsit mást is csinálni, más kedvencekkel...

Lássuk csak, Fokker 70-es. Hohó... Hát akkor ma este Malév leszek :) Ugyanis a Malévnak volt (azt hiszem, nemrég vonták ki őket) a flottájában ilyen két hajtóműves, sugárhajtású masinája pár darab. Szolgálták bőszen a magyar légteret (is).

Szép gépmadár, nem véletlenül kedveltem meg, nem túl nagy, mégis méretes :) És most megint repülni fogok vele, és VP-vel :) REMEK! Várom már :)

Tegnap este VP-vel - hosszabb szünet után végre!!! - összehoztunk egy páros reppet, Alaszkát választottuk helyszínül. Peti az AN-2-vel, én a kis Beech-el, az 58-as Baronnal, nekivágtunk a PACS-KFP útvonalnak. Légvonalban egy olyan 50 mérföldes út, de a fene se fog átkecmeregni azokon a nagy hegyeken... A 16-os pályáról felszállva elrepültünk a sziget végéig, és egy balfordulót követően, a sziget partját követve repültünk el Cape Sarichef reptérről a szigetünk északi csücskén lévő False Pass reptérre. Jó kis út volt, igazából szép kis sziget ez, jó társaságban pedig kifejezetten élvezetes a túra :)

Viszont, azt kell mondjam, a zavartalan repülés végén egy kifejezetten küzdős leszállás várt. Meséltem már korábban arról, hogy Szpidivel repültünk Helgoland-re... Azzal a roppant aprócska reptérrel küzdöttem meg ennyire utoljára... Ez a reptér sem volt nagy, ám de a gond az volt, hogy a szél miatt a hegy felől kellett (volna) leszállni, nem a víz felől... Elvileg ez sem kellett volna, hogy probléma legyen, de képtelen voltam megfelelő sebességgel megérkezni a pályára... Először a túl gyors érkezés miatt átstartoltam, a második próba vége az lett, hogy lefutottam a szilárd talajról, a vízről az FS érdemben visszadobta a levegőbe a madaramat, az újabb kör megint kicsit macerásra sikerült - VP meg is jegyezte, látja, kilométer-hiányom van :D Azonban, negyedikre leszálltam. Na, az sem életem legszebb leszállása volt, DE! széliránynak megfelelően és egyben (felborulás, vízbe pottyanás nélkül) tettem le a Beech-et.

Azért egy 640 méter hosszú (rövid?) pályára így leszenvedni egy ekkora kis gépet... Pff... De hát ne mindig csak arról szóljon a repülés, hogy minden sima, egyértelmű, könnyű és tiszta. Azért is tetszett már a múltkori Helgoland-i túra is, és ez is, mert egyáltalán nem arról szólt a dolog :) Egyre inkább kihívásként élem meg ezeket a repüléseket, és már egyre kevésbé feszélyez a társaságban repülés. Igaz, a pénteki hármas repülésnél nem értem rá feszelegni a HUE-gyakorlás közben, hiszen két gépre is figyelnem kellett a sajátomon kívül (de nagyrészt ők figyeltek rám), itt meg VP olyan társ a repülésben, aki mellett eszemben sincs feszelegni, mert nagyszerű fickó :)

Menet közben most nem fotóztam, induláskor elfelejtettem, de az érkezés utáni pihegést a parkolóban már megörökítettem :) Íme a képek!

Egy érdekes, felülnézeti fotó is készült :) Igaz, ez csak "kicsiben" :)

Végül nem helivel :) Hanem F-18-assal. Kötelékrepülés gyakorlása. Nagy kaland, és roppant fárasztó - de szerintem kifejezetten élvezetes. Főleg azóta, mióta saját szememmel volt lehetőségem megcsodálni Kecskeméten, hogy csinálják ezt az igazán nagyok...

Szimulátoron sem könnyű, egyáltalán nem az - pláne, hogy a program apróbb nehézségeket állít a repülni vágyók útjába, ha túl közel merészkednek egymáshoz. Akkor sem az, ha az ember lánya még olyan tapasztalatlan, mint jómagam. Viszont, ha olyan segítséget kap, mint amit tegnap kaptam én is, már nem is olyan szörnyű :D De, viccet félre téve, egyáltalán nem volt szörnyű, hanem kifejezetten jó, tanulságos és számomra már sikerélményekben gazdag gyakorláson vagyok túl. Igen, persze, el is fáradtam, mert veszettül koncentráltam (mondtam is a fiúknak, hogy ha nem válaszolok, az nem azért van, mert nem hallom, vagy nem akarok reagálni - egyszerűen csak nem biztos, hogy ráérek csevegni :D )

Az estét egy "előzetes" Pápa-Kecskemét úttal kezdtem, úgy, hogy majd' 15 csomós szél volt, és korrekt vihar. Nem volt egyszerű feladat arra vezetni a gépet, amerre menni szerettem volna, mert a zivatar, ami jó darabig kísért (ilyet is gyakorolni kell, ugyebár...), dobálta a gépet, és csapkodtak a villámok rendesen. Végül azonban elfogyott az a zivatarzóna, és Kecskeméten már tiszta időben szálltam le. Onnan indultunk aztán tovább hármasban gyakorlatozni. Mivel ez a feladat fokozott odafigyelést igényel részemről, csak két képet sikerült csinálnom a triónkról, de "A VEZÉR" is készített pár képet, azok is igen látványosak lettek.

Nem könnyű feladat MINÉL KÖZELEBB tartani a gépünket a vezérgéphez, egy idő után már úgy fogtam a joystickot, hogy pánikszerűen fáradt el a kezem. Ekkor jött a javaslat, hogy talán lazítsak kicsit, fogjam könnyedén a joyt :) Működött :D Tényleg nagyon élveztem, egyre jobban érzem a feladatot, a gázkart, törzsféklapot (speedbreak) is egyre jobban kezelem - tegnap este csak egyszer hagytam kint repülés közben, szükségem is lett egy kis "légi utántöltésre", mert vészesen fogyott az üzemanyag. Persze, hiszen a Pápa-Kecskemét út után nem tankoltam teljesen fel a masinát...

Jöjjenek a képek :)

Igen, gyakorolok. Helikopterrel. Több fajtával is mostanában - és milyen érdekes, mind katonai heli :) Vagy ez már nem is olyan érdekes? Ki tudja...

Az egyik egy Viper, a másik Hind becenévre hallgat (olyasmi, mint a kecskeméti repülőnapon fotózott tigrises példány), illetve kis kedvencem, a Kiowa. Viszont javasolták az egyik "beépített FS modellt", a Robinson R-22 típusú kis szitakötőt is... Jut eszembe, szitakötő... Tegnap délután a szárítókötélen "landolt" egy gyönyörű szitakötő (az ízelt lábú, hártyás szárnyú típus)... Jól megnéztük egymást, egész közel mehettem a kötélhez és a szitakötőhöz is - majd óvatosan bejöttem a lakba, felkapni a fotóapparátot... Persze, mire kimentem, a lebegő csoda lelépett - illetve elrepült..... Pedig most lehetőségem lett volna szép, közeli fotót csinálni róla.................

Szóval, helikopterek. A Hind (MI-24P) határozottan méretes jószág, a műszerfala gyönyörű cirill betűkkel feliratozva (mondhatni, echte orosz)... Viszont a példányhoz van egy három oldalas start-up manual, a nagy rakás műszer beszámozása mellett a beindítási sorrenddel... Őszintén szólva, elsőre nem is boldogultam a forgószárnyas életre csiholásával - hiszen csak a legeslegelső lépést nem hajtottam végre... Második körre viszont már sikerült. (Ehhez képest a Viper kis miska volt - igaz, az automatikusan indult a szimulátor betöltése után...) Itt is van egy "háromnézeti rajz" a Hindről....

Ez az orosz madár azért nem gyenge, viszont legnagyobb örömömre kerekei vannak, nem csúszótalpa - így kevésbé döcögős a leszállás vele. Merthogy függőlegesben még nem igazán tudok leszállni helivel, csak néha, véletlenül jön össze. Olyankor a csúszótalp kellemeseket szikrázik, és persze kopik :) Bezzeg a kerekek!

Ez az orosz batár csak elsőre ijesztő, egész könnyen lehet vele manőverezni, és talán még tetszik is :) Nos, a Viper már csúszótalpas... De az is remek masina. Persze, a Viper (azt hiszem) amerikai, másabb kinézetű, de határozottan izgalmas darab az is... (valószínűleg azért, mert péntek és 13. van - vagy nem, de ráfogható -, nem találok fotót az amerikai rotorosról... de nem adom fel!)

Na, kitartás fotó(ka)t terem :) Ha nem jól keresek, akkor a nagy gólem sem tud segíteni, ugyebár... De beírtam a keresőbe, hogy AH-1Z Viper, és láss csodát, rögtön meg is találtam, amit kerestem :)

Íme két kép (egy háromnézeti rajz, és egy fotó) a másik csodáról.

A Robinsonról most még nem keresek képet, bár azzal kapcsolatban még nincs is igazán tapasztalatom, a Kiowáról meg már írtam :)

Az sem baj, ha marad még téma későbbre is ;) Bár ettől nem is félek igazán :)